Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Könyvismertetések - Balassa József: Dunay Ferencz. Átíró hangrajz. – Hangrajz és helyesírás. – A magyar hangrajz gyakorlása. – Sarbó Artur. Népszerű útmutatás a beszédhibák felismerésére és elhárítására. – Klis Lajos. Közérdekű tudnivalók a siketnémákról. – La Parole. 250

ISMEETETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 251 télyek után nézni, melyek a magam nézeteit támogathatnák.* (26—27.1.) TECHMER folyóiratával még megismerkedett, arról azonban már nem vett tudomást, a mi a fonetika irodalmában az utóbbi két évtizedben történt. E mellett DUNAY nem a hangok képzésének elemzésére fekteti a fősúlyt, hanem arra, hogy bemutassa, mily tökéletes az ő fonetikus írása. «Átíró hangrajznak — phonetica transscriptoria — azért nevezem dolgozatomat, mert nemcsak a nyelvhangok czélszerű leírását, hanem főleg azok természetének kitüntetését tűztem ki feladatomul; ezt pedig az azt híven követő s a hangoknak egymáshoz való viszonyát minden egyes jegyben megvilágító vonások, vagyis minden mástól független és csupán a hangok természetét néző írás nélkül nem lehet.» (23. 1.) «A magánhangzók feltételeinek szervi kutatása a gégében, torokban, hangrésben és hangszalagokban nem is igen érdekelt, mert szerintem nem azok eredetének kutatása s a szervek általi létesítése, hanem azoknak minősítése, hangzási pontok meghatározása a hangrajz feladata.* (27.1.) A mű keletkezésének története 8 a szerző világosan meghatározott czélja megmagyarázza a mű érdemeit ós hibáit. DUNAY kitűnő megfigyelő s idegen nyelvek hangjait és kiejtését pontosan és híven tudja utánozni; tehát könyvében is gyakran találunk finom megfigyeléseket, tanulságos fejtegetéseket, midőn egy-egy idegen hangról van szó. Azonban nagy kár, hogy a fonetikának fiziológiai részét mellőzi, sőt néha lenézi (v. ö. pl. 49. 1.). Pedig a fonetikának biztos alapja csakis az anatómia és a. fiziológia. Akár az élő nyelv hangjainak megfigyelésében, akár az idegen nyelvek kiejtésének elsajátításában, vagy a siketnémák tanításában akarjuk a fonetikát használni, mindenütt az egyes hangok képzésének pontos elemzésére van első sorban szükség. Igaz, hogy ebben nagy segítségünkre van a hangok akusztikai hatásának megfigyelése is; tehát ha egy nyelvet fonetikai szempontból akarunk tanulmányozni és tárgyalni, nem szabad elhanyagolnunk sem az akusztikai, sem a fiziológiai szempontot. Az egyes hangok elemzésében túlzásba is megy DUNAY. A magyar nyelvnek eddig megállapított magánhangzóival nem elégszik meg, hanem mindegyiknek különböző fajtáját keresi, úgy hogy a magyar nyelv kiejtésében kétféle rövid e-t (e, a), kétféle e-t (é, ej, i-t fi, y), o-t (o, e), háromféle ö-t (ö, ö, &) stb. talál s az ő új helyesírásában mindezeket jelölni is akarja, úgy hogy 15 magánhangzónk helyett 19-et sorol el, s a különböző ékezetekkel együtt 28-féle magánhangzó jel van az ő magyar betűi közt. E nem létező különbségek megállapítására csak úgy juthatott DUNAY, hogy nem elemezte az egyes magánhangok képzése módját, nem vizsgálta eléggé beszélő szerveink működését, hanem összezavarta a nyelvtörténetet a mai kiejtés tárgyalásával ós fonetikai alapon akarta