Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 23 nek «jó végével)* egyszersmind a halál birodalmának «vas keresztpántos liajóját» fékezi (II : 408.). — Magán érdekű földi útjaiban, úgy látszik, egyszerűbb fogattal is beéri Polem-tcírém; mert midőn menyasszonyáért megy «szárnyas állat, lábas állat ékitésü két szánkót)) szereltet föl s «egyforma három rénbikáját, egyforma négy rénbikáját)) fogatja elébük (II : 252.). GONDATTI szerint (19. 1.) a pelimi istenségnek családja is van, jelesen neje ós gyermekei, kikkel együtt lakik a Pelymka mellett álló szépen épített házában. Nejének szerzéséről szól följegyzett hőséneke, melynek végén azt olvassuk, hogy «nyusztbőrfészekben, hódbőr-fészekben világot élő, időket élő kedves társacskámmal nyakat veszíthető, derekat veszíthető igaz álmunkat aluszszuk; tápláléka bő, vize bő bő házacskámban elélni való napjainkat eléldegéljük, átélni való éjjeleinket átéldegéljük; nyelvvégre való, száj végre való gyönyörűséges falatot eddegélünk» (II : 254—5.). Az következtethető ez adatokból, hogy a bálványistenségnek egy női bálványpárja is volt, vagy van, s valószínű, hogy, mint páros bálványoknál többször igazolható, gyermekbálványok is sorakoztak a nagyok mellé. Az ének nem szól az utóbbiakról, de említést tesz ((háromszáz apródlegényről» (yíirém sut ajárj yum-pikém), kikkel együtt rendelte az Egatya a pelimi istenséget szent helyére (II : 242.). Ez a fő bálványsátor közelében egyszerűbb bálványsátrak föltevésére jogosít, melyekben sok másodrangú bálvány állhatott. írja is NOVITZKIJ, hogy a pelimi szent fától «nem messze, mintegy három stadiumnyira, egy bálványházikó volt, melyben emberi alakra faragott, rongyokba burkolt őt fab díványt találtunk . . . Ama fő bálványházikó körül néhány apró bálványtartó állott, melyek nógyszögletűek voltak s mintegy három könyöknyi, fönt emberi hasonlatosságra kifaragott oszlopokra voltak helyezve. Ezekben az áldozati állat megölésére szolgáló szerszámok kopja, nyíl s egyebek voltak» (1. fent). Ezek lehettek ama ((háromszáz apród» hajlékai. A pelimi istenség hivatása, mint az eddigiekből is kitetszik, első sorban közbenjárni hívei érdekében az élet és halál uránál, az ő mennyei atyjánál, ki őt uralmának szent helyére éppen a végből «igézte» (sátwés, joltwés II : 242, 403.), hogy ott fogadja embereinek könyörgését s intézze el a felhangzó kívánságokat jóságosan. 0 viszi fel az Egatyához az emberek áldozatait (II : 409.)