Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 1. A kezdet kezdete. 1. A déli hagyomány szerint: a) «A föld és ég ők megalakulnak, ők megteremtődnek; Xul'-qtér legkisebb fia nyílszárny-ragasztásra való ezüst enyvüstjének nagyságára teremtődik Numi-Tqrém atyánk; XuV-átér legkisebb leánya, az ő fonó ezüstorsója karikájának nagyságára teremtődik Kérges Föld anyánkw (Sqwén Ma ánküw I : 101.); más szóval: az ég és föld egyszerre alakultak. b) «Arany-Kwores apuska ezüst orsókarika nagyságában alkotódott; 'Sopér-mszony, .Kami-asszony anyát (= Földanyát) ő bocsátotta alá, XuH-qtér-leányt (az emberek ősanyját) ő teremtette, Fönn-járó szárnyas Kalmot ő teremtette» (I : 77.). E szerint tehát kezdetben csupán az ég volt meg; a föld, az emberek ősanyja s az üzenethordó istenség onnan származtak. 2. Az éjszaki hagyomány szerint: a) A felső-szoszvai közlésben : uJoli-Tqrém anyánk (-— Földanya) a két tqrém, két kworés (= ég és föld) között hétszeres vasláncz végén függő várában ül. Hosszú ideig ül, avagy rövid ideig ül, egyszer csak ím a föld megteremtésének kora eljött. Numi-Tqrém bátyja szól: ,Te' testvér most szállj le az alant levő földre, az ember korabeli, az ember idejebeli világot kell megteremteni!' A hétszeres vasláncz, melyen a vár függött, most levágódott s Joli- Tqrém anyánk ím alászállott» (I . 128.). E szerint, úgy mint a déli hagyomány b) változatában, kezdetben a föld is az égen volt s az Egatya akaratából jutott le az alsó világra. b) A lozvai közlésben: «Mielőtt a föld megteremtődött, a víz és ég egymásra borulva fedték egymást. A felső égen N. T. atyánk él, az alsó világon Xul'-qtér búvárkacsa alakjában úszkál» (1: 160.). Itt az ég és a föld helyén levő végtelen ősvíz alkotják a kezdet kezdetét; amott az Egatya, itt az Ör dögfej edelem él. c) A EEGüLY-féle szigvai közlésben: «Egy asszony s öreg ember élnek. Tqrém atya ezüstívű íves bölcsővel bocsátotta őket felülről alá. Vasláncz végén jöttek alá. N. T. atyjuk alvidéki zúgó szelet támaszt: a felső tenger végére viszi őket; felvidéki zúgó szelet támaszt: az alsó tenger végére emeli őket. Az öreg egy napon könyörög: N. T. apám nekem egy házkerület nagyságú szent földdarabot bocsáss alá. Miután egy napig éltek, miután két napot eltöltöttek N. T. atyjuk egy ház nagyságú szent földdarabot bocsátott neki alá» (I : 135.). Itt is az ég s alant az ősvíz állanak az idők 1*