Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Könyvismertetések - Balassa József: Stöcklein, J.: Bedeutungswandel der Wörter. 479

482 BALASSA JÓZSEF. mában foglalkozzék a jelentésváltozások érdekesebb eseteivel s keresse a változások okait. A könyv egyes fejezetei külön is megjelentek egy-egy szaklapban. A jelentésváltozások okát ó' is abban látja, hogy majdnem minden szónak sokféle jelentése van, s mi beszéd közben majd az egyik, majd a másik jelentést használjuk ; így pl. ez az elnevezés német (der Deutsche) jelentheti 1. a német birodalom kötelékébe tartozó polgárt; 2. minden német származású egyént; 3. minden német anyanyelvű egyént. Beszélhetünk tehát olyanokról, a kikre mind a három szempontból ráillik az elnevezés, másokra csak két szempont illik, míg igen sokan lehetnek, a kiket csak egy-egy szempontból nevezhetünk németeknek. Van tehát a szó jelentésének egy bizonyos magva, s ezt körülveszi egy nagy elmosódó terület, mely a jelentések sokféleségének ád helyet. S mivel a szavak jelentése ennyire ingadozó, természetes, hogy bó' alkalom nyílik a félreértésre s a szavak jelentésének sokféle magyarázatára. S ép a közszájon forgó szavak azok, melyeket a legkülönfélébb módon értelmeznek. Helyesen hivatkozik rá E., hogy egy népgyűlésen a szónokok legkülönbözőbb tartalommal fogják fel a demokratia, socialismus, evolutio stb. hangzatos szavakat, s nálunk is hányféle különböző' tartalommal ruházták fel az egységes középiskola elnevezést barátai épúgy, mint az elleoségei. De ha a szó jelentése ily sokféle, hogy lehetséges mégis a kölcsönös megértés ? kérdi EEDMANN. Hogy tudja a hallgató, hogy a szónak számtalan jelentése közül ép melyikre gondol a beszélő ? Legtöbb esetben a beszéd tartalma, összefüggése adja meg a fölvilágosítást, továbbá a környezet s a tárgy, a melyről szó van, szintén útbaigazításul szolgál. Mindamellett megesik, hogy a vitatkozók nem értik meg egymást, mert mindegyik más tartalommal ruházza föl a szóban forgó kifejezéseket. EEDMANN a többértelmű szavaknak három fokát, illetőleg fajtáját különbözteti meg. Az első csoportban suppositió-ról beszél, vagyis azt mutatja ki, hogy a beszéd közben használt szó alkalmi jelentését mindig a mondatból alkotjuk meg. Vessük pl. össze a következő mondatokat: ,A pápa latin eredetű szó.' ,A pápa küldte szt. Istvánnak a koronát.' ,A pápa ma fogadta a zarándokokat/ ,A pápa a katholiczizmus feje'. E mondatokban a közös pdpa szó mindig mást meg mást jelent. — A szavaknak ez a sokfelé elágazó jelentése gyakran szükségessé teszi a szavak magyarázatát, a fogalmak meghatározását, a mi a legtöbb esetben igen nehéz dolog. Néhány találó példával világítja ezt meg E. könyve 3. szakaszában. (Wortanalyse und Wortbegrenzung.) A második csoportba s, ,relatív' jelentésű szavak tartoznak, vagyis azok, a melyeknek igaz értelmét csakis az összefüggésből ismerhetjük meg. így pl. ha új levélbélyegről beszélünk, ez lehet még el nem használt bélyeg, vagy egy újon-