Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Szilasi Móricz: Cseremisz szótár - V. 37

48 SZILASI MÓEICZ. orsmá őr, őrző; hüter, aufbewahrer; xpamiTejiB Tr. ort sarló háta; rücken der sense Gn. kakas-sarkantyú; hahnensporn Bd. •— cf. t art hintertheil. ört lélek, bátorság; seele, muth Gn. ^yxi., qyrte Tr. ö. uke félek; ich fürchte G. 68. nuno örtost lekton ulmas sie waren ausser sich Ist. 291. joy-samocon örtost lekton kolso gaje Un ulut die mánner waren erstnrrt gleich todten Ist. 319. ört leksaslok naro kugu jükon mügoras tünaHec bis ihnen der athem ausgieng, so laut fingén sie an zu brüllen Zag. 19. örtner nyereg; sattel Gn. Bd. örtner Pu. 44. örtnel Bd.— örtni id. M. 32. örtnertém nyergel; satteln Gn. 2. örtertalém id. Pu. 44. örtni v. örtner. örtö% v. ördoS. orugem varr; náhen oriigustam, rugustam fr. orqem (m.) urgem (m.) Bd. orugos varrás; nath Bd. orwálde a ruha alsó része, szegése; saum des kleides, o. jer hímzés az ing alján; stickerei am saume des hemdes Bd. örza (est.) hársból font kosár; kasten aus (linden-) baumrinde Gn. Tr. örza hársból font nagy lisztes kosár; grosser mehlkorb aus lindenbast Bd. öría truhe P. 25. örza, erza kék; blau Bd. erzá rojiyőon, Jia3ypeBbiö Tr. örzangam kékül; blau werden örzangedem fr. id. -—• órzangdem kékít; bláuen, örzangdedem fr. id. Bd. oréa sörény; máhne Gn. — téyoz-oréa landzunge des meeres P. 7. — cf. orsa. [6 : 194. or£á (r.) rozs; roggen, ruta, rza (m.) id. Bd. uréa (m.) NyK. os darab; stück P. 47. osal (est.) rossz, csúnya; schlecht, bőse, hásslich (passim), leid P. 13. osalemam romlik; sich verschlechtern, osalemdem rosszabbít, megront; verschlechten Bd. osawa platz, wo dem Keremet geopfert wird Gn. oéka brúder des mannes, álter als dieser Gn. osla (r.) szamár; esel Ocs. 32. Ist. 86. oslám (est.) nyereség, kamat; gewinn, procent, oslémíok uzsorás ; wucherer Tr. oéol (r. m.) szamár; esel Bd. ospod(r.) úr; herr ospodstva (m.) birodalom; reich Bd. ostátka (r. m.) maradék, utolsó; überbleibsel, der letze Bd. ostruk (r.) sziget; insel; ocTpoBt Tr. ostrok (m.) Bd. os (m) ész, emlékezet; verstand, gedáchtniss Bd. os (attr.) fehér; weiss Gn. os jumo dicső isten; hehrer gott os kugoia hehrer könig G. 65. — cf. oso. 152