Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

26 MUNKÁCSI BEENÁT. asztalhoz szoktak volt ülni, magához veszi az ételt s a bábut maga mellé helyezvén, átöleli, csókolgatja, mint élő férjét. Azt hiszi t. i., hogy a halott mindezt látja s hogy lelke néha beleszáll a készített bálványba. Miután egy évig s tovább gyakorolta ez eljárást az aszszony, végűi a bálványt ruházatával együtt nagy sírás és sajnálkozás között a földbe ássa.» Ugyanígy tudósítanak BBKNHARD MÜLLBR és PALLAS is (1. fentebb); BBLJAVszKunál pedig azt olvassuk, hogy nemcsak a gazda, hanem ((minden elhunyt családtag tiszteletére is faragnak fából bálványokat. Ezeket nők készítik, kik az ilyen bálványt három éven át házi istenségüknek tartják s minden olyan tisztességben részesítik, a milyen csak bálványt megillet. Minden ebéd és vacsora után elébe tesznek az elkészített ételekből s ezek addig maradnak előttük, míg az étel élvezhető; ezután elveszik előlük s vagy maguk eszik meg, vagy szétosztják a szegényeknek. Három év elteltével az ily bálványt eltemetik.)) CASTRÉN szerint (Eeisen : 343.) e három évnek az a nézet az alapja, hogy «ezen idő alatt a halott teste elporlad s evvel a halhatatlanságnak is vóge». Megemlékszik e szokásról GONDATTI is (43.); de azt állítja, hogy az özvegy nő csak egy fél évig gyakorolja a gyásznak itt leírt szertartását. A halottaknak faragott képekben való ábrázolása s tisztelete rendkívül fontos eleme az ősi vogul-osztják vallásgyakorlatnak; mert ezen alapszik jóformán az egész bálványimádás. Mindama nagy tiszteletben álló tartományi, illetőleg egyes folyóvidékek fölött uralkodó bálványistenségek, melyekről a hősi énekek szólnak, voltakép nem egyebek, mint kiváló fejedelmeknek halotti bálványai. Ezeknek tisztelete már kezdetben kiterjedhetett alattvalóinak egész körére, utóbb pedig midőn már kiveszett a tudatból, hogy a bálvány melyik fejedelmi személynek képviselője s a határozatlan emlékezet hozzá fűzte a később élt fejedelmi személyeknek is jellemző vonásait, valamint eseményeit, — más szóval, midőn a bálvány egyénisége típussá fejlődött, alakjában és mondáiban az egész dinasztia képe, híre és története nyerte megörökítését: tisztelete is messze túlterjedt eredeti területének határain, sőt feledésbe ment, hogy valaha amolyan magunkféle közönséges ember volt. A halott bálványa isteni rangra emelkedett s meglévén már egyszer a képzet, hogy istenek bálványokban ábrázolhatók, könnyű volt az eszméknek olyan