Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Ásbóth Oszkár: A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora - 209

216 ÁSBÓTH OSZKÁE. csak is egy s-n végződő *várjás alakot fog várni, azért csak is a szó elejével foglalkozik már. *Várjás-hó\ nem lehetett a magyarban óriás, de már *vorjás- ból igen, kivánatos tehát, hogy az oroszban a szókezdet ne legyen var-, hanem vor-. M.-nak ez csekélység. Összeházasítja az idegenből vett varjagib népnevet a törzsökös szláv vor'h «tolvaj» szóval és kész a varjasin h. a kivánt *vorjasin.+) Előfordul ugyanis az oroszban egy vorjaga szó is, a mely szintén «tolvajt» jelent, csakúgy mint a von* szó-Szerzőnk jónak látja ezt a szót úgy írni hogy varjaga, a mint a szót igaz több helyen, első sorban Moszkva környékén, tényleg ejtik, a közvetlenül a hangsúly eló'tt álló o t. i. a nagyoroszban bizonyos területen a-nak hangzik. Szakasztott így ejtik pl. a brodjága «csavargó» szót Moszkva vidékén bradjaga-nek, az igét, a melyből ez'a szó képződött brodith «csavarogni*, úgy hogy braditb (olv. bragyity), míg pl. azt, hogy «ő csavarog)) úgy mondják, hogy on brodifrb (olv. brogyit) titzta o-val, mert hangsúly van rajta. A vorjaga «tolvaj» szó szakasztott olyan képzés mint az épen említett brodjága «csavargó», a normán varjag'h szóhoz semmi köze, amazt Oroszország nagyobb részében vorjaga-nak ejtik és rendesen így is írják, míg a normán mr/aöT>-okat mindig csak varjag^-oknak ejtették ós írták. Hogy a vorjága-varjága «tolvaj» csak úgy lopódzott be, az egészen nyilvánvaló, mert ha ez a vor'b-bó\ származott szót nemcsak vorjaga-nak, hanem egyes vidékeken varjaga-nak is ejtik, akkor abból semmikép sem következik, hogy megfordítva a Varjaga népnevet is valaha *Vorjaga-nak ejtették volna; csak nem szabad a dolgot a feje tetejére állítani és abból, hogy eredeti o a hangsúly előtt bizonyos vidékeken rendesen a-nak hangzik, azt következtetni, hogy egy szóban, a hol a hangsúly eló'tt kezdettől fogva a állt, bizonyosan o-t ejtettek helyette!! Foglaljuk össze a mondottakat! Az oroszban a normán varjagok neve varjag'h, M. ebből egy lehetetlen *varjasin szót képez ós a t'öTB-ból származó vorjaga «tolvaj» belekeverésével szerencsésen kimagyarázza belőle az óriásunkat. De ez még nem elég. A jegyzetben így folytatja: «Az újszlovén orijas, orjas ós oláh ories mellett fennálló újszlov. orjak «riese» e szerint az orosz varjak, varjaga alak megfelelőjének vehető ápoljak, slovak, slezak-iéle népnevekhez való hangalaki alkalmazodással.» Én csak félve nyúlok ehhez a darázsfészekhez, mert akárhogyan fogom meg, a legcsodálatosabb föltevésekből kell kiindulnom, hogy csak félig-meddig is megértsem ezt a mondatot. Talán tudomásuk volt a századokkal előbb útra kelt szlovéneknek, hogy valamikor a normán vceringi-ek olyan nagy szerepet fognak játszani Oroszországban és hogy őket az oroszok a *) A *vorjaéin alakot M. megcsülagozza, a varjasin-t nem, mert hiszen ez a lehetetlen alak ((bizonyára . . . használatos volt» (?)