Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 11 osztjákban is: posala-, obdorszki pasai-, pasala- «sterben», pasalim «tod» (AHLQV.). Eredeti értelmét ekkép magyarázta egyik közlőm: élém-yqlés jol-pöséli, Id'ildya-katdrd tüpöseV, karteV «az ember meghal, keze-lába meggémberedik, elhűlve megmered (OKOjrfeior

rT>)».— 4. ÉV. sőrém «halál», sorémné páti «meghal», mely kifejezés megvan az osztjákban is: sőrém «tod», yalta sőrém «untergang», sormén «todt, leblos» (AHLQV.); 10. saram «tod» (CASTR.). Összefüggő: sorimali : ayi-lili, pi-lili saw sörimálém «leány-léi ek, fiú-lélek sok szenvedett ki» (— upösélankwé, sorémné patunkwé jémtés»). CASTRÉN és AHLQVIST e szóban a finn surma «halál». (surmaa- ((megölni))) mását látják, melynek alapja: észt sure- «sterben, absterben, ohnmáchtig werden» (surnud «todt, ohnmáchtig»), ez pedig BUDBNZ szerint (MUgSz. 348.) a magy. sorvad-hoz tartozik. — 5. FKV. jq.l-éökgrli, AKV. jql-sükérli ember halálára alkalmazott szó ezzel szemben: jql-khöli, mely kevésbé gyöngéd s inkább állatra illik. Alapértelme előttem homályos. — 6. ÉV. manyati sajnáló kifejezés (pl. jqmés élém-yjalés mdnyatés! 1. III : 401.), mely tulajdonkép ezt mondja: «összegöngyölödik» (maii- «bonyolítani», mdnimt- «göngyölíteni))). —• 7. KV., PV. oqéél, TV. áédí «halál» = tatár agai, arab agái «die todesstunde, das ende, der tod». — 8. ÉV. lilitá minés, KV. leleté menés (II : 241.) «elment a lelke», ÉV. lilita tqltpém «elvált a lelke» (III • 461.). — 9. ÉV. sawné pats szó szerint: «Ínségbe jutott» (GOND. 40.). — 10. ÉV. jelpin mané pats = pösülés, tkp. «szent helyre jutott* ; a Szigva mellékén használt kifejezés (ayim-plyém jelpin mané patsét mondotta egy anya). — 11. ÉV. pup jémts = jol-yq,ls: titkos kifejezés (tüjtné latin) oly végből alkalmazva, hogy a halál rémséges szavát oktalanul ki ne ejtsék; mert baj kerekedhetnék belőle. A pup szó értelme előttem homályos. — Az énekek nyelvében használt szólások: 12. Xul-nájérné sat pim ta totimé, sat siském ta vojimé «az Ördög-, fejedelem ime hét fiam elvitte, hét magzatom elvette»(IV: 22.); Khullnajér vessi oqiné képél-khal, tal-khal nőkénél khun kwoqltémi «(két gyermekem) az Ördögfej edelem legifjabb leánya ruhaalja, ruhaöle ízeit közével valahogyan elvitte» (IV: 103—4.).— 13. sqwinma sat yalén ta ujttilén «(ha imádságunkat, Po/ém-isten meg nem hallgatod) a kérges föld hét közébe nyomsz alá» (II : 411.) == «halálba viszelo; ugyanezt a közlő más szavakkal így magyarázza: aném ma-kiwérné ünttilén-ke : ta ünttilén «ha engem a földbe helyezel:'