Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

m MUNKÁCSI BEENÁT. létén a mordvinok régi hazáját keressük. Maga a mordva név, mely mint óvónőt axco7rnxóv a szkolot és szarmát szomszédoktól juthatott e néptörzshöz nem finn, hanem iráni eredetű; alkotó részei a zd. mareta-, szkr. marta-, örmény mard, yaghnobi mordi (plur. mordad), ujper. mard «mensch» és szkitha -ywár, -/wd «esser» (v. ö. óperzsa ^ápziyápac,: ávSpo<páfO<; a szóvégi r oly kopásával, mint ma is több árja dialektusban): ugyanazt jelentené tehát tulajdonkép, mint HEEODOTOS 'AvSpocpáfoi neve, vagyis ((emberevőt*). PTOLEMAEUS az androfágok vidékén 'AfJiáSoxot nevű népet ismer; ez csupán más enyhébb szkitha-árja neve az «emberevők»nek, mint a szkr. amád «rohfleisch-esser»> (melynek ellentéte: yavád «kornesser») egybevetésével következtethető. Nyers húst ma is esznek az uráli ugorok és szamojédek s régebben bizonyára nem idegenkedtek tőle nyugati rokonaik sem. Bár az emberhús-evés az éjszak barbár népeméi inkább idegenektől rájuk fogott mesének vehető,*) tény az, hogy a mordvinokat a középkori utazók is igen vadaknak jellemzik. így a X. századbeli arab irók azt írják az Arfra (Lj\f = Erza) népről, a mordvinok egyik ágáról, hogy «ha idegen lép országukba, azt megölik)) (más olvasat szerint: «megeszik») ; továbbá «hogy ezen emberek vadállatok módjára erdőkben és nádasokban élnek; a kereskedők Arfrania földjére nem lépnek, hanem a néppel hajón, lenn a folyóban érintkeznek*). Még JULIÁN barát is (1235.) így tudósít felőlük : «Hi (t. i. morduani) sünt pagani et adeo homines crudeles, quod pro nihilo reputatur homo ille, qui multos homines non occiderit. Et cum aliquis in via procedit, omnium hominum quos occidit capita coram ipso portantur et quanto plura capita, tanto melior reputatur; de capitibus verő scyphos faciunt et libentius inde bibunt. Uxorem ducere non permittitur, qui hominem non occiderit*). Ép a régi androfágok vadsága rajzolódik itt elénk, kikről a nicseai Isigonus szintén közli (Plin. VII, 2.), hogy koponyákból isznak s a lenyúzott fejbőrt mellükön s törlő kendő gyanánt alkalmazzák. A mordvin nyelv régi jövevényszavai is mutatják, hogy egyrészt nyugat felől litvánlettekkel, másrészt dél s kelet felől szkitha-árjákkal érintkeztek. *) Ezt állítják az oroszok a szamojédek elődeiről is nyilván a CaMOfc^B népetimologiája révén, mely t. i. «maga-megevő»-nek értelmezhető.