Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Veress Ignácz: A magyar tagadó 78
A magyar tagadé. A tagadó használatának kutatása közben nyelvünknek néhány sajátságára akadtam, a melyeket meg nem állapítani és nyelvtanosaink figyelmébe nem ajánlani mulasztás volna. Ilyenek a kétszeres és többszörös tagadó használata az egyszerűnek értelmében, az igekötők elválasztása és kitérése a tagadó elől, az egyszavú nincs (sincs) sajátságai s még egyebek. Tapasztalataimat közvetlenül az élő és az írott nyelvből merítettem. S ha nem is bírnának az eredetiség értékével, mégis figyelemre méltók lesznek jövendő nyelvtanosaink előtt: észre fogják venni ismétlését más jelesebb kutatók hasonló eredményének, a melyet bizonyára értékesebbé tesznek az utánzást kizáró tapasztala,taim. A tagadást, mely egyaránt vonatkozik cselekvésre, szenvedésre úgy mint tulajdonságra, a magyar a nem határozó s ennek rokonai segítségével fejezi ki. A -talán képző pedig csak tulajdonságneveket képez főnevekből. Míg nem egyszerű tagadása az állításnak, a képző (•talán) a tulajdonság hiányát jelöli, mely azon fölül tagadott is lehet: nem magtalan, nem korlátlan, nem színtelen. Nem legközelebbi rokona sem egy előző tagadáshoz csatol egy mást; nincs a van értelmének tagadósa, a melyhez sincs egy másikat csatol. Tiltólag használatos ne és a tiltást tetéző se. A sem elŐtagú határozatlan és általános *) névmások (senki, sehol, soha stb.) szereplését a mondatban alább alkalmilag fogjuk tárgyalni. SIMONYI alapvető munkáiban (A magyar kötőszók, A magyar határozók) terjedelmesen értekezett a szerény értekezésünkbe foglalt határozókról és kötőszókról. Egygyel azonban túlmentünk rajta: hozzá vettük a nincs (sincs) tagadó igét, mely természetesen sem a kötök, sem a határozók közt e jeles munkákban helyet nem találhatott, ép oly kevéssé, mint jelen értekezésemben a kétszeres tagadásnál hasonlóan számba vett senki (semmi). Esetleges eltérésekre SIMONYI műveitől külön fogunk a maga helyén figyelmeztetni. A) Nem tagadó használata. Nem, mint minden határozó, első sorban az állítmányt illeti, de nem idegenkedik a többi mondatrészektől sem, a minők az alany, a tárgy, a ragviszonyos vagy névutós név s a határozó szó. Kutatni fogjuk ) L. SZINNYEI, Rendez, m. nyelvtan5 56.
