Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55
64 ERDÉLYI LAJOS. kos személyrag, (pl. abban : Atyám szíve kész az áldozatra, csak zsebe nem bírja). Persze, hogy ha az a szerkezet járja, mert mint tudhatjuk, különböző nyelvekben különbözőkép jut v. nem jut ez a hozzáérthetés, ez az összefüggés kifejezésre s így különbözőkép lehet a mondat értelme biztosítva (V. ö. VERESS és BRASSAI id. helyeit is!) így mintegy formailag is. Csupán az igei állítmány hozzáértésére nem emlékeztet mintegy formailag is semmi, s mivel az állítmány különben is hangsúlyosabb mindig, azért ismételhetni ezt inkább. Aztán az odaérthetés annyival könnyebben történhetik itt is, mivel ha lazábban ejthető tagok kapcsolódnak is, ezek egymással kapcsolatos mondatok (mint SIMONYI is: NyK. 25.). Ennél az odaérthetésnél fogva pedig még önállóbb mondatokban is beszélhetni így. Pl. Főczélom a ráczió volt. A szerkezet értése, a formák aesthetikai elvei. (T. i. volt főczélom.) S mindent oly egyszerűen adni (ismét ideérthető), a mint csak lehet. (Négyesy : M. verst.) így mivel a beszéd általában összefüggő és a mondat relatív fogalom és nem olyan, a milyenek eddig odaállították, az odaérthetésnél fogva sokszor több soron keresztül sem kell újból meg újból odatennünk azt a dolgot. (Pl. abban az esetben, mikor az olvasmány czímében kifejezett dolgot egy darabig nem ismételjük). Különben ennél a lelki oknál fogva olyan külön mondatokba is odaérthetjük, pl. az állítmány t, a minőket VERESS IGNÁCZ a Phil. Közi, II. pótk. 129. 1. hoz fel. És ezen épülnek fel azok a SANCTIÜS óta divatos ellipticus szerkezetek általában, sőt a szorosabban kapcsolódó mellérendelt és az alárendelt mondatok is, szóval az egész beszéd, a miről majd másutt részletesebben ! Ennél a lelki lehetőségnél fogva csak nyomaték, világosság s más efféle okból s csak távolabb ismételhetni azt a részt természetesebben. Persze ez az odaérthetés különböző lehet. így a léleknek mintegy az emlékező, megtartó képességéhez képest közelebbre vagy távolabbra ható. (Távolabbira ld. pl. GYULAI : Krisztus és a madarak : Krisztus őket megátkozta; A fürjet. . . A bibiczet. . . stb.) A gyermek és a nép beszédében és a pongyolább mindennapi nyelvben inkább csak közelebbre ható. Eészben innen, hogy itt gyakoribb az ismétlés. Aztán, bár ritkábban, előre is (előL álló mondatba is) odaérthetni azt a közös részt, nemcsak hátra. Pl. TÓTH KÁLMÁN «Előre» czímű költeményében : Nem volt abban a halálról (t. i. szó), Nem volt abban megadásról (szintén): Csak egy szó volt, Hogy előre! Végül ez az érthetés az egyén és a nyelvek szerint is különböző lehet s ugyanazon nyelv keretén belül is kisebb v. nagyobb, pl. a költői nyelvben. De ezekről s úgy a beszédnek erről az összefűző kapcsáról, a melyet tán nem hiába állíthattam oda, itt minek többet? Ennél a lelki tényezőnél, az odaérthetésnél fogva a történeti nyelvre nézve sem kell azt gondolnunk itt sem, még a