Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

MONDATTANI TANULMÁNYOK. 61 («nincs odatéve», illetőleg, «nem közönséges a szórend» !) és természetesen, nem olyan érzéki értelemben ott sem. Ilyen értelemben csak tudatos mondatcsinálásnál, már ki­gondolt, sőt papirra tett bővebb szerkezet rövidítésénél, vagy for­dításnál, rövidebb szerkezettel való fordításnál lehetne szó. V. ö. p. ezeket: Manete in me, et ego in vobismanebo: lakozza­tok én bennem, én meg ti bennetek. Sylvester. (MKöt. I. 83.) Multas res uni g r a t a e sünt, alteri ingratae: Sok dolog egynek kedves, másnak nem. Stb. (II. gymn. dolg.) Persze, ime, ilyenkor is legalább is kissé más árnyalatú mondat jön létre. így kihagyásról, elhagyásról (ellipsisről), közös részek egybevonásárólis csak a vázolt értelemben szól­hatunk, és az efféle kifejezések: ki- v. elhagyjuk, el szoktuk hagyni, valamint a nem teljes mondatkapcsolat (pl. Burghausernél is), a hiányos, illetőleg rö vidített mellék­m o nd at (Kern-nél) kifejezés és az effélék: elhallgatjuk, lappang, hiányzik, sőt a pótlásra, kiegészítésre vonatkozó kifejezések is csak formálisan használhatók, a külön kitett részekkel odaállítható, vagy oda sem állítható bővebb szer­kezetekhez, az u.n. «teljest) mondatokhoz viszonyítva, esnem a szó igazibb értelmében. Mert lelki alapon tulajdonképen a szó ere­deti értelmében nem beszélhetnénk effélékről, és így nem kiha­gyásról, különösen azokra a mondatokra nézve, a melyekbe az a rósz nem is képzelhető bele. Itt erről épen úgy nem lehet szó, mint pl. a névszó-állítmánynyal bíró mondatokra nézve nyelvünk­ben csakugyan nem beszélhetni a v a n hiányáról, kihagyásáról stb., a mint erre az utóbbi esetre vonatkozólag csakugyan igazat adhatunk VEEESS IűNÁcznak BEASSAival szemben is. (V. ö. VERESS : Phil. Közi. II. pótköt., BRASSAI : i. f. 1897.) Ha nem mondhatni oda abban az esetben a van-t, hogy beszélhetni kihagyásáról, még ha 1. és 2. személyben ott van is? Épen így (a mire különben függet­lenül már VERESS czikkének ismerete előtt rájöttem), hogy lehessen beszélni kihagyásról e szerkezetekre is, kivált, ha nem lehet szó be­tehetésről? Arról tulajdonképen csak fordításnál vagy olyan átala­kításnál lehetne szó. És még az effélékre is: Csak úgy virág (t. i. a virág), ha tarka — nem kell k i h a g y á s ról beszélnünk, BRASSAI -val sem (v. ö. Phil. Közi. 1897. decz.). A nem teljes ésahiá­nyos mondat kifejezéseket meg természetesen csak formálisan érthetjük, mint már ZOLNAI rámutatott (NyK. 23:115), ós a mint idevonatkozólag Simonyi is helyesebben szólt csak látszólag hiányos mondatról (NyK. XXV). Csonkulásról még for­málisabban ! De így k itevésről sem beszélhetni a szó eredetibb értelmében (mint pl. KALMÁR), hanem csak a kifejez h. átv. értelemben, és csak úgy, hogy az a rész ott nincs külön kitéve. Kimondásról, csak egyszeri kimondásról

Next

/
Thumbnails
Contents