Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Melich János: Egy rejtelmes szó. (Leubezes) 28

EGY REJTELMES SZÓ. 31 patrimonii, ganeo, popino), míg ellenben a halatro a Catholieonból (Balatro tronis, i. clamorosus: ioculator). A Gyöngy. Szót. adatai a leubezes titokzatos alakját, s hiszem, jelentését is, teljes világításba helyezik. A leccator (leetator) két ízben líböző, líbéző-nek (olvasható libezö, libözó'nek is), egy esetben pedig tykozló-nak (olv. tíkozló) van fordítva, a mely utóbbi jelentés mellé oda tehető a ((Jószágának elpusztitója». A harmadik líb'ézönek (vagy libéző-nek) forrásunk szerint lenocinator az egyértékese. Már most mi következik mind ebből ? PELBÁRT a Sermones Quadragesimales idézett helyén azt mondja a többek közt, hogy «secundum Catholicon librum scurrilitas dicitur a scurra, quod est leccator, vulgo in lingua nostra dicitur leubezes.» Ez a Catholicon könyv csakis JOHANNES BÁLBUS de JANUA Catholicona lehet, a mely 1460-tól 1520-ig körülbelül húsz kiadást ért (vö. GRAESSE 3:451,PANZER 6: 65, HAIN 1: 286). Ilyen könyv nem lehetett ismeretlen a nagytudományú PELBART előtt, a ki fölhasználta valamely kiadását, a minthogy fölhasználták a Gyöngy. Szót. szerkesztői is e Catholiconnak az 1487-diki évi kiadását. PELBART nem ismerhette a Gyöngy. Szótárt már csak azért sem, mert e szótár másik forrása CALEPINUS szótárának egy 1502—44 közt megjelent kiadása, a mikor pedig már PELBÁRT rég nem élt (f 1504). Az adatok mérlegelésénél legelső gondolatom az volt, hogy a PELBÁRT adata mégis csak sajtóhiba. Az első kiadás leubezes-ebeli s tulajdonkép o helyett áll s PELBÁRT nyomtatás alá adott kéziratában bizonyára leubezeo állt. Még jobban megerősített e hitemben a Serm. Quadrag. szövegének idevonatkozó helye, a hol, mint a már fentebb is közölt idézetből látható, ennyi áll: « . . . scurra, quod est leccator, vulgo in lingua nostra dicitur leubezes», SIMONYI is, SZARVAS is, SZILÁDY is csak a leccator-va, gondoltak, s ezért láttak benne melléknevet. Én magam is csak úgy értelmeztem a «vulgo in lingua nostra dicitur leubezesr>-t, hogy a scurra, leccator-ra, mint a magyar szóhoz legközelebb esőkre gondoltam. Ezért hittem, hogy egy leccatom&k inkább felelhet meg egy nom. ag. ó'-képzővel, mint s-nom. possessoris, mikor a hozzá való alapszó különben is megfejtésre szorult. Czikkemet meg is írtam ebben az értelemben s igyekeztem hihetővé tenni, hogy PELBÁRT leubezes-e tulaj donkép sajtóhiba leubezeo helyett. Az így megírt czikket szíves hozzászólás végett