Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

292 KALMÁK ELEK. b) Ha e felfogás jól magyarázza meg az állítmányt, mikor ige, már meg lehetek fáradozásom eredményével elégedve, de azt hiszem, a felfogásom még azt is megengedi, hogy az igén kívül egyebet is állítmánynak magyarázhassak. így mindenek előtt az indulatszót (interjectio). Ezt márBitASSAi bevette a mondatok közé (A magyar mondatról) és SIMONYI azzal bizonyítja mondat voltukat, hogy vannak indulatszók, melyek egész mondatokból fejlődtek : ni ebből: nézd, la ebből: lásd. (Mondattani vázlatok NyK. 25 :1. 1.) A mondatot itt is ép oly egésznek és kerekdednek érezzük, és ép oly teljesen megértjük, mint ha sok szóból állana, illetőleg mikor nem értenők meg oly jól, akkor egy tagolt mondat van melléje téve értelmezőül (appositio): Hű — mi fürge! (PET.) Már pedig az értelmező mindig olyan mondatrész, mint az értelmezett: Kél a hold, az éj lovagja (PET.), akár a hold, akár az éj lovagja egyaránt lehet alany. Nem feledjük Mátyást, az igazságost: már a rag is mutatja, hogy az értelmező szintén tárgy. A minek tehát az értelmezője mondat, az maga is mondat kell hogy legyen. PAUL (120. s k. 1.) azt fejtegeti, hogy egy névnek, vagy névmásnak, határozó szónak is lehet egy egész mondat az értelmezője, de a példái mind olyanok, hogy az értelmező az egész illető mondatra vonatkozik: «E szavakat mondta: Ezt én soha sem teszem meg)>, a második mondat nemcsak néhány «szó», hanem ((mondás)) is, itt tehát nemcsak a tárgynak, hanem az igének is van értelmezője; «Biztos ez: nem fogja merészelni*, hogy az illető «nem merészel)), az nemcsak mutatott dolog («ez»), hanem «biztosi) is; Es ist besser, du gehst, a «du gehst» nemcsak «es», hanem «besser ist» is; Er hat die gewohnheit: er erwidert nie einen brief, a «nem válaszolás*) nemcsak «szokás», hanem a szokásnak «megtartása» (habén) is. S ha elfogadjuk, hogy az indulatszó mondat, el kell fogadnunk azt is, hogy állítmány, mert nem rajta kívül van az a szó, mely különváló egészszé teszi. Valamely mondatrésznek kell lennie, de egyikül sem magyarázhatjuk oly egyszerűen, mint fölállított meghatározásunk szerint való állítmányul. Az ily szó csak önmagának a középpontja, nem számos környező tényezőé. KEEN ugyan (23. s k. 1.) nem tartja helyesnek a tagolatlan mondatokat is mondatnak nevezni, de másrészt aja és nein szók*