Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Egy déli osztják hősének 1

EGY DÉhl OSZTJÁK HŐSÉNEK. Tt «Testvér, hogyan aludtok [oly] soká ?» Azután neie fölkelt s [így] szólott: «Barátom, künn zaj hallatszik, valaki beszélget*. «Menj, mond [a férj], sógoraid megjöttek.)* 255 Neje aztán kiment, Sógorait kezüknél fogván a házba bevezette; az asztalok fölszerelődtek s nosza az iváshoz (tdk. inni): a «fekete vizeket*) (pálinkákat) inni kezdték. M. m. h. f. hős szóla: 260 «Menj, eredj a tengerhez vízért!* Az ő neje kiment, nem sokára visszatért, oda tekint, nagyon megijedt: városa nincs meg, Az a hely, hol városa állott, fűvel van benőve. 265 Azután neje bement, férjének szólt: «hova tűnt (ment) el városunk? Egyedül a mi házunk maradt meg. s még bátyám háza maradt meg; [csak] a mi házaink, ez a két ház !» 270 Az ő testvérei szólának : Mi a magunk hazájába (helyére) megyünk, Te maradj [ott], hol nőt szerzel (vevél)! Most már im itt élj, nekünk már elég [volt a bosszúból); mi megyünk a magunk hazájába!» 275 Szólának: «Jó életet, testvér!» hinein» : tük- úgy látszik az 10. tap-, ÉO. loyyl- «eingehen» származéka (v. ö. KV. tui, tujenti «bemegy»). — 156

«leb' wohl! vogulúl is mondják: jqmés ülém, vagy cis j. ü. búcsúzáskor, mely szólásban az ülém nem jelenthet «álmot» (vog. ülém), de &z al-, öl- <denni» igének sem lehet származéka. Minthogy az 10. üdém, éjszaki megfelelője ulém «sein, dasein», a vogul szólás illető szavát osztjákból eredt jövevénynek kell tekintenünk, melynek eredeti vogul mása ez lehetne: qlém, ölem. MUNKÁCSI BERNÁT.