Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 259 nöm, nam, namj: észt nimmi id. (hely. nimi, gen. nime) | osszét ma(? !) «ort, gegend» : észt ma «land» (hely.: ma) || (33. sz. függ.) perzsa rubah «fuchs» (hely.: röbah, rübah): észt rebbane (hely.: rebase-, nom. rebane) id. |. per. sad «hundert» : észt sadda (hely.: sada) id. || (34. sz. függ.) szkr. madhu «honig» : észt messi id. (hely.: mesi). A következő csaknem teljes két évtizeden át szünetel a finnmagyar nyelvek árja és kaukázusi érintkezéseinek kutatása. Összehasonlító nyelvtudományunk állapota ez időszakban hasonlít az épülethez, melynek alapjait az egész vonalon lerakták; de aztán az építők az anyag hiánya miatt abbanhagyni voltak kénytelenek művüket. Az immár százados múltú kutatás végkép tisztázta és megállapította a finn-magyar nyelvcsoport rokonságkörét; világosan fölismerték már a nagyobb szabású idegen hatásokat is az egyes nyelvekben, jelesen a finnség germán, valamint a keleti nyelvek (köztük a magyar) szláv és török szókincs-rétegét, sőt egyesek számba vették az árja elemeket is: *) de mind e munkaterek tüzetesebb művelése lehetetlen volt, nem állván kellő bőségben megbízható nyelvanyag rendelkezésre. Ennek megszerzése volt most az első és legsürgősebb feladat; CASTRÉN és KEGULY tanulmányútjai a negyvenes években ennek szolgálatában állanak, míg a nyelvhasonlítás maga általában háttérbe szorult. Ily módon az árja kérdés is csak CASSEL SELIG 1848-ban megjelent «Magyarische Altertümer (Berlin)» czímű művében kerül ismét napirendre. A magyar ősiség ezen érdemes kutatója egész nagy fejezetet szentel a faji eredet kérdésében eddigelé szerepelt nyelvészeti bizonyítékoknak,**) melyeknek bírálatában azon tényre helyezi a fősúlyt, hogy az anthropologiai viszonyok a magyart nem a finnséghez és rokonaihoz, hanem az indogermán népekhez csatolják. Ezen minden *) így SJŐGREN, ki «Zur Metallkunde der altén Finnen und anderer Tschudischer Völker» 1842-ben megjelent tanulmányában utal a mordv. sirne, cser. sórtne, zűrjén, votják zárni, vog. sorúi, osztják sarni, magy. arany «gold» szónak zend zaranya, szanszkrit hiranya másaira s a finn hopia, észt hoppé, hőbbe «silber» szót a perzsa sepid «weiss» szóval veti egybe (1. Gesammelte Schriften, 1861 : 632. és 634. 11.). **) II. Cap. «Die linguistischen Untersuchungen über den ürsprung der Magyarén» (71—120 11.). 17*