Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 245 főoka különösen híressé vált utóbbi művének a tudományos világban már ekkor közelismerésre jutott finn-magyar nyelvrokonsági eszme ellen támadó czélzata, melylyel szemben t. i. szerzőnk azt akarta bebizonyítani, hogy nyelvünk igazi keleti nyelv, nem pedig éjszaki. «Ich glaube entdeckt zu habén» — írja könyve bevezetépotest.w Másutt ugyancsak SCHLÖZER «álmadozásoknak és említésre sem méltók»-nak («Traumereyen u. keiner Erwáhnung wert») itéli BEREGSZÁSZI eszméit (Nestor III: 119). Ezzel szemben elismeréssel nyilatkozik róla kortársai közül GYARMATHI SÁMUEL, kinek «Affinitás linguse Hungaricsew műve következőket írja előszavában (XI. 1.): «In publicum edidit P. Beregszászi Professor collegii ref. in Sárospatak, vir literaturae orientális peritissimus, mihique amicissimus, opus magnó eruditionis apparatu elaboratum, ex quo lector cognoscere poterit, in quibus lingua hungarica cum orientalibus convenit. Magna assiduitate scrutatus est vir diligentissimus linguas orientales sequentes: Hebraicam, Chaldaeicam, Syriacam, Aethiopicam, Arabicam, Persicam, Turcicam, Curdicam, Zendicam, Pehlvicam, Kalmuckicam, Zingaricam, Hindostanicam, Indicam, Manschuricam, Tataricam, Sinensem, Armenicam, Grusinicam, Georgianam; prseterea linguas occidentales: Valachicam, Bohemicam, Germanicam, Latinam, Italicam, Gallicam, Albanicam, etc. et quid-quid in his laboré diuturno detegere potuit, vocabula undique plurima notando, et Syntaxin earum linguarum subtiliter rimando, conseqenter illa, quse hungarico aliquid affine habebant sollicite congerendo; in unum corpus redegit, atque ita literaturae hungaricse amatoribus thesaurum maximé sestimabilem contexuit, qui ex eo multa admodum adhuc incognita, in linguse patriae naturam investigandam pertinentia, et nexum ejus cum omnibus his linguis demonstrantia maxima cum voluptate haurire possunt, quo omnes boni patriae cives, tam hodierni, quam posteri, magna huic viro de republica literaria optime merito, gratitudine devincti sünt, eruntque.i) RÉVAI is elismeréssel nyilatkozik BEREGSZÁSZI keleti hasonlatairól: «Multa horum egregie iam sünt probata a Beregszászio, quem honoris causa iterum nomino» (Elab. Gramm. 50. lap). HUNFALVY szerint (Akad. Ért. 1855. évf. 103—104. 11.): ((BEREGSZÁSZI nem ismerte még a nyelvtudomány eljárását. Összehasonlítani a magyar nyelvet keletiekkel, azaz sémiekkel, indogermánokkal annyi, mint határozatlanná tenni a feladatot; mert keleten, vagyis Ázsiában mindenféle nyelv van, rokon és nem rokon. De az nem egészen BEREGSZÁSZI hibája, kora még nem volt megérve a valódi nyelvhasonlításra.» Hibázik itt HUNFALVY abban, midőn azt véli, hogy csak rokonítás kedvéért lehet és kell hasonlítani: a jövevényszók eredete is csak hasonlítás révén derül ki.