Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Asbóth Oszkár: Magyar o – szláv o 64

MAGYAR 0 SZLÁV 0. 71 semleges eseteket, a föntebbi jegyzékekből ki kellett hagynom, a teljesség kedvéért itt említem őket. Ilyen az oka, uka: ok, a melyek mellett okos, okosag, okság tehát csupa o-s alakokat olvasunk ÁLExics-nál. Ilyen volna a cung, cunt: csonka is, a mely mellett cong, cont is járják, de itt oly annyira közel fekszik a magyarázat, hogy már most is végezhetünk vele. Az oláh nyelv ugyanis az o-t nem csak hangsúlytalan szótagokban változtatja ti-vá, hanem hangsúlyosakban is, ha n következik rá: így lett bonum-hól hun, oowa-ból búná, frontem-bó\ frunte, *frondea-bó\ frúnza «levél», montem-hól munte, longum-bó\ lung stb. Itt jelentkezik mindjárt a bumb: gomb szó is, ámbár nincs o-s mellékalakja, mert hiszen m előtt is M-vá változik még a hangsúlyos o is : cum: quomodo, niíme: nomen, cihnpár: comparo, cúmpát: computo. Váltakozik az u o-val a suhan: sóhan szóban is, a melyet ALEXICS «sohun (sehol)»-ból magyaráz (Nyr. 17 :59) és a mely annyit jelent mint a soha szavunk. Az eredetileg összeállított 52 u-s esetből a fönt említett 31 esetet levonva, a melyben az u hangsúlytalan o-ból lett, levonva a szintén már szóvá tett bumb és tulaj eseteket, marad még 19 eset. De ezekben vannak a könnyen magyarázható uéúra és sunka szók, a melyekről később lesz szó, marad tehát mindössze 17 eset, a melyben nem merem az u keletkezését magyarázni. De van bizony e közt is nem egy eset, a melyre még sokkal kevésbbé mernék hivatkozni annak bizonyságául, hogy a magyar o tt-nak hangzott az oláh fülnek. Hogy is hivatkozhatnám pl. SziNNYEi-vel a tájiig: tályog szóra, mikor azt tapasztalom, hogy ug-ra, végződik az oláhban sok olyan szó is, a melyben bizonyosan SZINNYEI sem tenné föl, hogy a magyar szó M-val hangzott az oláhnak, értem a -úug ra végződő szókat, a melyek a magyar -ség végű szóknak felelnek meg: alensúg i ellenség, bet'esúg: betegség, mest'esúg: mesterség, hiklesúg: hitetlenség, belsúg: bőség, estinsúg", istenség, kelsúg, keléiig : költség, mirisúg (m-mel!): nyereség, nemesúg: nemesség. Azért nem is tartom szükségesnek, hogy a bil'ríg: billog, bélyeg vagy akülönben is kétséges bed'úg «glockenspeise»: bádog szókat tovább figyelembe vegyem. Vagy ki merne SziNisríEi-vel együtt a birtukus: birtokos* lökötús: lakatos szókból biztos következtetést vonni, mikor azt tapasztalja, hogy az oláh a melléknévben mindig tisztán kihallja az -os képzőkből az o hangot: bobos: babos, contos, hangos, fontos, sorgos, tilos, trucos, túlságos. Nem kell-e okvetetlenül kérdeznünk, nem azért változott-e a főnevekben az -os, a mely a melléknevekben olyan tisztán megmaradt, Ms-sá, mert az oláh nyelvben az -us gyakori főnóvképző. Nem akarom e képző sokféle használatát itt példákkal illustrálni (példákat találni a Convorbiri literare, 1877/78. évfolyam., 219. 1.), csak egy pár szót említek, a mely úgy mint a birtukus és Uik/itus személyt jelent, a.