Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Asbóth Oszkár: Magyar o – szláv o 64

68 ÁSBÓTH OSZKÁE. E kérdésre végleges, minden esetet tekintetbe vevő feleletet én nem adhatok, olyanoktól várom és kérem, a kik jobban értenek az oláh nyelvhez mint én. De annyit én is értek az oláh nyelvhez, a melyet Erdélyben gyermekkorom óta folyton hallottam, hogy tudjam, hogy mindenek előtt külön kell választanom azokat az eseteket, a melyekben hangsúlytalan szótagban találunk M-t o helyett, mert a hangsúlytalan o-nak w,-vá való átmenetele az oláh nyelvnek nem csak egy jellemző vonása (jépure leporem, jéü ego, rumin romanum), hanem, ha ugyan szabad ezt a kifejezést a nyelvre használni, a beszélők tudatában még most is élő hangváltozás. Az oláh azt mondja a latin potest-tel szemben, hogy poáte, ennek egyes első és második személye pot, pofi, de a többes első és második személye putém, puféti-nek hangzik, többes harmadik személye megint pot. Rogo, joco, dormio úgy hangzik az oláhban, hogy rog, joc (olv. zsok), dorm, de rogamus, jocamus, dormimus vagy pedig rogatis,. jocatis, dormitis már u-xal hangzik: rugam, jucá'm, durmim, rugáfí, jucáfi, durmífí (az ékkel mindig a hangsúlyos szótagot jelölöm). Domi' wws-ból domnu lett, de dominus deus-bó\ dumnezéü, mert az első szón nincs hangsúly. Ugyancsak ?t-val ejtik ugyanabból az okból a dumneatá «uraságod", dumínicá «dominica» szókat is. A latin mortem az oláhban mórt, mortuus mortua-n&k megfelel oláh mórt, moártá, de már moririnek muríre «meghalás, halandóság)) és muri «halni», a halandót pedig muritor-nak híjják. Csodálkozhatunk-e ezek után, ha a következő oláh szókban magyar o-val szemben u-t találunk: buduluésk: bujdol, buduéluésk: búdosol, budusldü: búdosló, bujguésk: bolyg, bujgetdü: bolygató, buntuésk: bont, buntuzésk: bontoz, cul'dp, ha ugyan czolop és nem czölöp-hő\ lett, cufidésk: csúfol, éumáu: csomó, duhanís: dohányos [ebből a szóból valaki azt találhatná kiolvasni, hogy a magyar o: i-nek hangzik! még pedig több joggal mint a milyennel az u hangzást következtette SZINNYEI a furdidd'u, furduVis, kusurdú félékből, mert duhánisben hangsúlyos szótagban találunk i-t magyar o-val szemben], fiastrum: flastrom, furnozifoVnogy (nem «folnagy»! a hangsúlyos o megmaradt onak!), huéluésk: horzsol, kiddús [Erdélyből koldus kiejtést ismerek]: kolduskumld'u: komló, kustul'ésk: kóstol, murguire: morgolódás, musUk: moslék, nimurik: nyomorék [ebből a szóból is azt olvashatná ki valaki, hogy -a magyar o: i-nek hangzik!], éupuVésk: supol, sukujésk: szokik [súka természetesen nem lehet a magyar «szokás» mása, hanem sukujésk igéből van elvonva, u-}& tehát könnyen magyarázható, ámbár hangsúlyos], surukluésk: *szorgol, ultój: oltó,*) umidtuésk: homlít, zumálc: zománcz,. *) Teljesen érhetetlennek látszik, a mit ALEXICS megjegyzés nélkül HASDEU-ból idéz az ultoj szó alatt: «A magyar oiío-ból származik, a mely-