Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

34 VOLF GYOHGY. e jelenségek a maczedon, különösen a szaloniki-környéki nyelvjárásokban vagy már a IX. században megvoltak vagy újabban támadtak. Ha az előbbi áll, akkor hogyan lehet az ószlovén nyelv maczedon, mikor teljesen ép declinatiója és szabályosan képzett infinitivusa van, ellenben névmutatót nem ismer ? Honnan vette volna azt a declinatiót és azt az infmitivust? Talán a declinatiótalan és infinitivustalan maczedonból ? Ha pedig az áll, hogy azok a jelenségek a maczedon nyelvjárásokban a IX. században, vagyis az ószlovén irodalom keletkezésekor még nem voltak meg, hanem csak később támadtak, akkor a maczedon eredet hiveinek szükségképen arra kellett volna gondolniok, hogy ez esetben Szaloniki vidékén ma nem lakhatnak a IX. században ott tanyázott szlávoknak egyenes utódjai, hogy tehát Szaloniki vidékének mai szláv nyelve nem lehet organikus folytatása, újabb alakja a IX. században ott beszélt szláv nyelvnek. Mert a declinatiónak elveszése és praepositióval pótlása, valamint ezzel kapcsolatban a névmutatónak fölvétele oly nagy nyelvbeli, szorosabban mondva szerkezeti változás, mely magyarázatul vagy igen hosszú időt, vagy igen erős népkeveredést követel. Az előbbire nem lehet hivatkozni. A mi a maczedon és bolgár nyelvjárásokat egy tő hajtásaivá teszi, az csak egy időből való lehet. Már pedig a bolgár declinatió fogyatkozásai, az egyházi szláv nyelvnek erős uralma ellenére is, mint láttuk, már a XIIL, sőt már a XII. században mutatkoznak. A fogyásnak pedig az élő nyelvben már jóval előbb be kellett következnie, mikor a nép beszédének minden erejéből ellenálló egyházi szláv irodalmi nyelv már a XII. században sem képes többé a bajt titkolni és leküzdeni. Ugyanez áll, mint láttuk, a névmutatóról is. Ha tehát rendkívül hosszú fejlődésre nem lehet hivatkozni, akkor már csak valami igen nagy népváltozás szolgálhat magyarázatul. Erre különben a maczedon eredet híveit igen ismeretes analógiák is figyelmeztethették volna. Mert egészen hasonló nyelvi jelenségeket másutt is nagy népváltozás idézett elő. így pl. a román nyelvekben és angolban is népvándorlás és népkeveredés semmisítette meg a declinatiót, tette helyébe a praepositiós szerkezetet és teremtette a névmutatót. Ha tehát azt hitték, hogy a maczedon nyelvjárásokban a mondott jelenségek csak a IX. század után támadtak, akkor ma Szaloniki környékén szükségképen egészen más szláv népet és