Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)
Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 307
318 VOLF GYÖRGY. a tótoknak és már csak bizonyosan ivadékaik a régi morváknak ! Erre az ellenvetésre már régen megfelelt DÜMMLER,1 ) midőn 1854-ben kimutatta, hogy semmi történeti bizonyság nincs, mely a régi és mai morvák azonosságát igazolná, sőt minden adat az ellenkezőre utal. Állítását máig sem birták megczáfolni sem a történetírók, sem a nyelvészek. Sőt a mit DÜMMLER történeti úton fölötte valószínűvé tett, azt a hajdani és mostani morvák nyelve teljes bizonyosságra emeli. A marahánok nyelve, a hogy a magyarban tükröződik, oly sajátságokat mutat, a milyenekkel a morvák nyelve sem ma nem bir, sem a X. század elején nem dicsekedhetett. A marahán nyelv ószlovén volt, a morva pedig ép úgy cseh nyelvjárás, mint a tót. Még azt sem lehet gondolni, hogy a morvák el<jsehesedett marahánok, mert a magyarok a nagymorva birodalom megdöntése után a mai Morvaországot is legalább egy félszázadig nemcsak bírták, hanem lakták is2) s ez időben a megmaradt és bizonyára nagyon megfogyott marahánok csak megmagyarosodhattak. Azután pedig már nem igen találkozhatott elcsehesíteni való marahán. A morvák tehát ép úgy, mint a tótok még időben sem közvetetten utódaik a marahánoknak, a mennyiben nem nyomban ezeket, hanem jóval későbben csak a magyarokat követték abba az országba, mely azontúl hazájuk lett. A tótok sem közvetetlenül a marahánok, hanem szintén csak a magyarok után jöttek, még pedig sokkal nagyobb idő múlva, mint a morvák. Hogy honnan eredtek, arra megfelel nyelvük, mely a cseh nyelvnek legkeletibb ága. Megindultak Csehországból és Morvaországon át beszivárogtak a Morva Duna-Garam közébe oly korban, mikor a marahánok többé nem éltek és a magyarok már rég urai voltak •e területnek. A helynevek bizonyítják, hogy a tótok soha és semmikép sem érintkeztek a marahánokkal. Egyetlen egy marahán eredetű helynevet sem vettek közvetetlenül maguktól a marahánoktól, hanem mind csak másodkézből a magyaroktól, sőt gyakran épen harmadkézből a németektől kapták. Általában összes helyneveik, mint nyelvi és történeti adatok alapján kimutatható, mind újabbak a magyar és német helyneveknél. x) Die pawnonisclie Le<jende vorn heiligen Methodius {Archív für Kundé österreichischer Geschicbts-Quellén. XIII. köt. 169—178. 1.). 2) CONSTANT. PORPHYR. De administrando imperio cap. 41. és 42.
