Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Ismertetések - Balassa József: Újabb phonetikai irodalom 227

230 BALASSA JÓZSEF. A hallott hangok utánzása is sokkal könnyebb, ha a képzés módjának pontos ismeretén alapul, mint ha csak az akusztikai hatást követheti. Maga BREMER is több helyen bevallja, hogy a száj üregének különböző alakítása ugyanazt az akusztikai hatást keltheti. Legjellemzőbb a mit az s (magyar sz) képzéséről mond: «Giebt man z. B. von einem bestimmten s an, es habé den Eigenton h'", so ist damit die Artikulation noch in keiner Weise gégében, weil man ein s anf h'" an verschiedenen Stellen der Alveolen, mit verschiedener Lippenöffnung und mit verschiedenen Stellen der Vorderzunge artikulieren kann.» (125. 1.) Igen érdekes az a táblázatié (170. 1.), melyben összeállítja, hogyan állapították meg az eddigi kutatók a magánhangzók alaphangját (Eigenton). Oly különbség van az egyes megállapítások közt, hogy ennek alapján egy nyelv, vagy pedig egyes nyelvjárások kiejtését megállapítani épen nem lehet. BREMER nagyon is belemerül a magánhangzók akusztikai sajátságainak vizsgálatába, a mivel igen megnehezíti, hogy a kezdő fejtegetéseit követhesse s a maga kutatásai alkalmával értékesíthesse. Előadását megnehezíti az is, hogy a német nyelv hangjainak tárgyalását nem a legegyszerűbb és legtisztább zenei elemen, a zöngén kezdi, hogy a zönge hangok után térjen át a legösszetettebbekre, t. i. a zöngés és zöngenélküli hangokra, hanem ép az ellenkező utat követi. Egyes nyelvek és nyelvjárások phonetikáját a hangok képzése módjára kell alapítani; a képzés módjának pontos ismerete alapján lehet csak utánozni a hallott hangokat, s ha a képzés módja egyforma, az akusztikai hatás sem lehet nagyon különböző. VIETOR phonetikája, mely alig 10 év alatt már harmadik kiadást ért, physiologiai alapra helyezi a. hangok osztályozását és a tárgyalás módját; e mellett kellő figyelemmel van a hangok akusztikai hatására is. 0 sem általános phonetikát ír, hanem csak a német, angol és a franczia nyelv hangjait és kiejtésmódját mutatja be. A beszélő szervek rövid leirása után a hangok elemzésére tér át, először a gége, azután a szájüreg működéséről szólva. A második részben (Das Sprachgefüge) a hangok összetűzésének módját, a szótagok s az összefüggő beszéd alakulását tárgyalja. A hangok egyes csoportjait tárgyalva, először általánosságban ismerteti képzésük módját s ha szükséges, akusztikai hatásukat is; azután elemzi előbb a német, majd az angol, végül a franczia nyelv megfelelő hangjait. Minden fontosabb kérdésben kiterjeszkedik az eddigi vélemények ismertetésére, úgy hogy az olvasót a phonetika egész irodalmában tájékoztatja; így pl. a magánhangzók osztályozásáról szólva, megjegyzései a kérdés egész történetévé nőnek ki, melyben végig kiséri a kérdés fejlődését HELLWAG háromszögétől BOTJSSELOT kísérleteiig (4-1— 65. L), A kezdőre nézve igen hasznosak a könyvhöz csatolt függelékek