Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Ismertetések - Balassa József: Újabb phonetikai irodalom 227

Ismertetések és bírálatok. Ujabb pbonetikai irodalom. Hermann Breymann, Die phonetiscJie Literatur von 1876—1895. Eine bibliographisch-kritische Übersicht. Leipzig. A. Deichert. 1897. Otto Bremer, Deutsche Phonetik. (Grammatiken deutscher Mundarten, I.) Leipzig. Breitkopf u. Härtel. 1893. Wilhelm Vietor, Elemente der Phonetik des deutschen, englischen und französischen. 3. Auflage. Leipzig. O. R. Reisland. 1894. H. Klinghardt, Artikulations- und Hörübungen. Praktisches Hülfsbuch der Phonetik für Studierende und Lehrer. Cöthen. Otto Schulze. 1897. BREYMANN könyve a legjobb tanúbizonysága, mily gyors haladásnak indult a phonetika tudománya az utolsó 20 év folytán, s mily nagy befolyással volt egyrészt a nyelvtudomány fejlődésére, másrészt a modern nyelvek tanítására. BR. nem írja meg a phonetika történetét; e helyett összeállította az 1876 óta megjelent phonetikai tárgyú munkáknak és értekezéseknek lehetőleg teljes bibliographiáját. A nagyobb munkák tartalmát részletezi; majd néhány jellemző szóval idézi a róluk megjelent bírálatok ítéletét; s csak ha szükséges, közli végül a maga megjegyzéseit. Ez az eljárás a legalkalmasabb arra, hogy teljes elfogulatlansággal s pártatlanul tájékoztassa a kutatót a megjelent müvekről. Könyve két részből áll; az elsőben az általános phonetika körébe tartozó, a másodikban pedig az egyes nyelvek phonetikáját tárgyaló dolgozatokat állította •össze. Ε második részben legteljesebb a franczia, a német és az angol nyelv kiejtéséről szóló munkák lajstroma; a magyar, finn és a török nyelvek köréből csak azokat a dolgozatokat tudja elsorolni, melyek német nyelven jelentek meg. KezdŐ évül helyesen választotta BREYMANN 1876-ot; SIEVERS Grundzüge der Lautphysiologie ez. munkájának megjelenésével lép a phonetika a nyelvtudomány szolgálatába. A hangok képzésével, a beszélő szervek élettanával előbb is sokan foglalkoztak, de csak ritkán nyelvészeti szempontból. Egyrészt physiologusok, mint BRÜCKE és CZERMAK, másrészt természettudósok, mint HELMHOLTZ, előkészítették a talajt a további munkálkodás számára. Midőn a nyelvtudósok körében mind erősebb 15*