Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 1* legelőször nem az ószlovén irodalom hazájában kereste az ószlovén nyelv eredetét is. Most aztán, mikor már annak rendje és módja, szerint folyt a dolog, jöttek újabbak, a kik egészen leszedve a szerszámot, megint csak hátul kezdték a fölkantározást. Méltán kíváncsiak lehetünk tehát e különös dolognak különös okára. Csakhogy ilyet sehol sem látunk. Mert a ki azt hiszi, hogy talán időközben a szláv nyelvtudomány vagy történet terén akár JAGIC, akár más valaki olyan fontos fölfedezést tett, mely vagy az újabb nézetet érzékenyen gyöngítette, vagy a régibb nézetet tetemesen erősítette és így azt a tudományos visszafordulást szükségképen maga után vonta, az nagyon csalódik. Hiába a legszorgosabb keresés, a legélesebb szemmel sem akadunk olyasmire. «Wie weit man auch die Stimme schickt, nichts Lebendes wird hier erblickt.» A visszafordulás tehát épenséggel nem látszik megokoltnak. Hiszen JAGIC még külön fejtegetést sem szentelt neki, hanem csak úgy mellékesen, könyvismertetésben mint valami puszta ötletet vetette oda. Egyáltalában jellemző, hogy soha még azután sem részesítette a kérdést külön beható tárgyalásban. 0 is, követői is húsz óv óta mind máig megelégesznek egy-egy alkalmi megjegyzéssel vagy kitéréssel; többre nem érdemesítik az ügyet. Mit következtessünk ebből? Bajos volna mást gondolnunk, mint hogy még eddig soha összefüggően, rendszeresen nem foglalkoztak vele. Pedig kár, hogy nem tették, vagy legalább jelét nem adják, mert az, hogy fölújított nézetüket mindig csak úgy mellékesen nyilvánítják és mégis únosúntalan hajtogatják, mintha csak azt a szabályt követnék: repetere audacter, semper aliquid hasret, teljességgel nem alkalmas arra, hogy törekvésüknek valami komoly színt adjon. De a visszafordulásnak, ha nem látjuk is semmi okát, talán czélja van. Mert abban, hogy hívei meg sem várva az időt, míg egészen meg tudják érlelni, nyakra-főre sietnek terjeszteni nézetüket, nyilván valami czél rejlik. De fájdalom, ilyet se találunk. Nincs a szláv nyelvtudománynak olyan kérdése, mely az ószlovén nyelvnek maczedon eredetét különösen szükségessé vagy csak kívánatossá is tenné. Legalább JAGIC és követői ilyen kérdést soha sem jelöltek meg és bajosan is tudnának kimutatni. A szláv nyelvtudománynak legalább is annyi haszna volna abból, ha az ószlovén nyelvnek kétségtelen pannon, mint ha kétségtelen maczedon eredete állapíttatnék meg. így legfeljebb nem tudományos czélt