Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Setala Emil: A finn-ugor # és # 377

386 SETALA EMIL. nium» | zürj. un, P. on (unm-, onm- <.*ulm, *olm = mord. udomofí«schlaf», unma «schlaf-, schláfrig», unmolsini, P. onmössini «entschlummern, einschlafen»; votj. um, un (Jelab. ül. unma, Sarap* ül. umma, Kas. ül. urna) «sehlaf, traum, traumbüd» | vog. ulim (MŰNK, ülém, olém, wolém, vulém) schlaf, traum; vogL. qlqy «nest, lagerw, no%s-ala/ «zobelnest» (BUDENZ, MUSz. 719, 739), MŰNK-qlé'/ «zobel-, mardernestw (NyK. 26 : 15) | osztjB. ölim, ülim «schlaf, traum» olmilem «traumen», ölilalem, ollem «Hegen, schlafen», oltalem «einschláfern», olta-yi?- «polster» (/ír «sack»), I. ödam «schlaf», I. adem, S. alám, ölam, ölem «schlafen»,. frequ. ádidem, ötman «schláfrig», ötmesem «tráumen» ; PP. alaysilta-vola ágy j m. álom acc. álmot wsomnus, sopor», álmodni «somniare», alunni (praes. 3. aluszik, alszik) «dormire», «schlaf en » el-aluszik «condormiscere, móri, exstingui», deinschlafen, entschlummern, erlöschenw, aluvás, alvás (a régibb irodalomban alas, olas, NySz. 1 : 92) «sopor, dormitio», alvó (alo, alu NySz., u. o.. «dormiens, dormitoro, alutt «soporatus; mortuus, exstinctusw, «eingeschlafen; tot, erloschen», alut (praes. 3.) «consopire», «einschláferno, alutat, altat id.; idevaló kétségkívül még olt, inf. oltani «stinguere, exstinguere», wlöschen, auslöschenw. Talán ugyanezen, szóhoz tartozik még a m. ól «mandra, suile, septum, caula», «viehstelle», disznó-ól «hara, suüe», wschweinstallw^'tt/i-óZ «schafstall», lúd-ól «gánsestall» (e szerint a szó eredeti jelentése: «ágy, fekvőhely, alom» lehetett, valószínűleg idevonható még alom «substramentum», «unterstreu», disznó-alom «substramentum porcorum, porcilew, «streu der schweine». Vö. e szóra nézve BUDENZ MUSz. 735. s köv., 719. s köv., 835, a hol a szóban forgó szavak legtöbbje föl van említve (kivéve az alom szót), sőt több más is, a melyeket én máskép magyarázok. — L. alább a II. csoport szavait.. A f. vuode szó alapszava e szerint «alvást» jelentő ige lehetett, a melynek, más nyelvekből következtetve, a mai nyelvben így kellene hangzania: *vuodan: *vuotaa (<*öda-, o > vuo, vö. f. vuota < litv. óda), a mely alapige azonban, hihetőleg a másik vuotaa igével való zavaró egyformasága miatt, a finn nyelvből teljesen kiveszett.f. vuodan inf. vuotaa «fluere, perfluum esse», «fiiessen, ausniessen, rinnen, leckén» | karj. aun. vuoda- folyni (csónak, edény,, aun. vér), hullani (szőr, toll) | vepsz vodan inf. vota folyni | észt vödma, vöan, vöda «leckén intr., laufen, triefenw, vödama, -dan,.