Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Kisebb közlések - Melich János: iromba 372

372 KISEBB KÖZLÉSEK. okunk lehet arra, hogy a pete eredetét nyelvünkön belül valami különösebb fölfogásból kereshessük. Talán nem lesz teljesen megvetendő az az ötlet, a melyet kísérletül itt kifejezünk. Azt hiszem, a pete szó nem egyéb mint a Péter keresztnévnek kicsinyített alakja. Erre a gondolatra ezek a népies szólásmódok vezettek: Elmegy a Péterkéje a. m. elvetél a terhes nő, ha kivánságát nem teljesítik (Baja). Leesne a Péterkéje, ha nem enne belőle, mondják Szolnokon hasonló esetben. (Mindkét adat alkalmi értesülésem.) A Nagy Szótár is idézi azt a szólást: Péterkéjét letenni a. m. idétlent szülni. Hogy keresztnevekből különböző közfogalmaknak adhat a nyelv kifejezést, azt nem kell bizonyítani (vö. SIMONYI A magyar nyelv 2: 203), s ez esetben az ,ovulum' kifejezésére épen egy igen gyakori keresztnevet alkalmazott a nép, a melyet a föntebbi rokon természetű szólásokban is emlegetni szokott. Támogathatjuk ez ötletet egy másik népies szóval is, az ondónak geczi nevével, melyet a Nagy Szótár is a Gergely névnek ismeretes beczóző alakjával azonosít. ZOLNAI GYULA. Iromba. Valamely jövevényszó régiségének a megállapításához két dolog szükséges; ismernünk kell a szó első irodalmi előfordulását, hogy így nagyjából következtetést vonhassunk átvétele korára, s vizsgálnunk kell, vájjon az átadó nyelv hangtani sajátságai, a melyek a szóban nyilvánulnak, összhangban vannak-e a nyelvemlékek-mondottá korral. Két marokra fogva idézhetnénk példát arra, hogy a jövevényszavakban nyilatkozó hangtani tünemények sok esetben nyelvünk régibb kincsének bizonyítják ezt vagy azt a szavunkat. Ilyen szó nézetem szerint az iromba is, melynek eredetét e sorok czélja fölkutatni. Az irodalom meglehetős kósőcskén örökítette meg az irombá-t, mert a NySz. csakis GVADÁNYI Falusi Nótáriusából közli. Az adat ez : ,Egy dáma sem volt illy irombán, illyen nagyon tarkán'. A MTsz. e szónál is gazdag anyagot bocsát rendelkezésünkre, a mely szerint az iromba (Hornba, iromba) szónak következő jelentései vannak: ,tarkás, babos, pettyegetett, kendermagos (tyúk, csirke, kakas), tarka szőrű, barnacsíkos szürke (macska, v. ö. még irombás: ua)'. Kiemelendőnek tartom a szó geográfiai elterjedését is, mert olyan idegen jövésű tájszóból, melyből az átadó nyelv egy-egy specifikus hangtani sajátsága tükröződik vissza, esetleg messzebb menő következtetéseket is lehet vonni. Az iromba szó az észak-keleti s a székely nyelvjárásokban van meg. Az iromba első jelentése a ,tarkás' stb. (tyúkra mondva). Ez a használat teljesen egybevág a tót jarabd (depka) kitétellel. A csehben e kifejezés jefabá (slepice, slípka) volna, de nem tudom, járatos-e, mert EANK-nak különben kitűnő kéziszótárában csak ez áll: Jeraby adj. sl. (= slovenské, slovácké) sprenklicht'. Egy tót jeraby meglételét azonban