Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Hegedűs István: Az accusativus a görögben - 202

208 HEGEDÜS ISTVÁN. cum, cursim, confertim stb. a görögben a δ 6 ν végűek: ανάσταδον (fölkelve), έπισταδόν, παρασταδόν, εμβαδόν, π α ρ ακλιδόν. Α semleges melléknevek accusativusának határozói használata kimeríthetetlenül gazdaggá fejlett ki. IV. Schematikus accusativus» A σχήμα szót a régi grammatikusoktól használt értelemben veszem. Ide tartoznak az elliptikus, exclamatorius és absolutus accusativusok. A kiegészítő ige kimondását a szenvedélyes beszédforma nem engedte. Pl. Sophokles Ant. 577 : μ ή τ ρ ι β ά ς ετι (δηλ. ποιείτε). Xenophon Memm. III, 1, 10: ti δέ τους κινδυνευειν μέλλοντας (δηλ. ποιήσεις) Sophokles Ant. 441: σέ δη, σε την νευουσαν εις πέδον κάρα (δηλ. καλώ.). Α felkiáltásra jó példát hoz föl Kühner (412, 2) Aristophanes Aves. 1269: δεινόνγε τον κήρυκα τον παρά τους ^ροτούς οίχόμενον, ει μηδέποτε νοστήσει πάλιν. Α latinban legjellemzőbb Cicero pro Cod. 26: In balneis delituerunt: testes egrtgios! Beatos quondam duces Eomanos! kiált föl Corbulo Tacitus ann. XI, 20. Cicero de orat. 3, 2. О fallacem hominum spem fragilemque fortunam et in sanas nostras contentiones. Kühner az absolutus acc.-t hosszabb körmondatok élén álló acc.-ban találja, melyek mellett oda értetődnék: a mi illeti, (az acc.-ba helyezett tárgyat) és felhoz különösen két példát: Thuk. II, 62, Demosthenes 53, 20. Lássuk a Thukydidesből vett példát: II, 62 : τ ό ν δ έ π ó ν ο ν τον κατά τον πόλεμον, μή γένηταίτε πολύς καΐ ουδέν μάλλον περιγενώμεθα, άρκείτω μεν υμΐν και εκείνα εν οίς άλλοτε πολλάκις γε δή απέδειξα ουκ δρθ-ώς αυτόν υποπτευόμενον: «Α mi a háború küzdelmes voltát illeti, hogy nem helyesen féltek tőle, mintha az nagy mérvet öltene, melyet azért diadalmasan vívunk ki, elég legyen hivatkoznom azokra, miket már gyakran bebizonyítottam». Itt az αυτό ν- nal fölveszi az absolut formában előre bocsátott πόνο v-t. Poppo-Stahl megjegyzik : frustra hic de accusativo absoluto cum alii cogitarunt tum interpretes Vigeri p. 58» Es én csatlakozom az ő felfogásukhoz. Az άπέδεξα vonzatát czikket ír, melyben 56 oly im képzésű határozót tárgyal, melyek a Georges szótárában hiányoznak, de azonkívül 54-et olyat, melyek mellett nyomós bizonylatokat lehet találni. Egybe is állítja e szókat egy jegyzékbem (VIII, 111—114. 1.) Jellemző Gellius Ν. Α. ΧΪΙ, 15 megemlékezése Sisennáról, ki a szokott im képzésű adverbiumokon kívül vellicatim, saltuatím-ot is használja. Mintegy látni, hogy az analógiás képzés mint szaporítá a. thesaurust. Ε határozók közül azok, melyek verbális eredetűek, a szanszkrit -am végű gerundiummal hasonló módon használtattak.