Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Szinnyei József: Egy állítólagos összetétel 1

Egy állítólagos összetétel. Az eszmél (eszméli) szót BUDENZ (MUSZ. 801. 822) úgy magyarázza, hogy az denominális képzésű származéka az *eszmél v. *'eszmér főnévnek: *eszmél-l v. *eszmér-l. Az alapszót összetételnek veszi; előtagja az ész szó, utótagja pedig a finn miele (mens; sinn, gedáehtniss, verstand; lust, laune, wunsch), mord. mel (sinn), votj. mii (sinn, gesinnung, lust), lapp midid, midi (mens, ingenium) stb. megfelelője. Tehát rokonértelmü tagokból álló összetétel volna, a milyen pl. a zürj. mii-kid (verstand, klugheit, gesinnung), Ezen tetszetős magyarázat ellen így magában véve lényegesebb kifogást nem lehet tenni. Fölemlithetnök ugyan azt, hogy az * eszmél v. * eszmér főnévnek magának semmi nyoma sincsen nyelvünkben ; de hiszen hány olyan kétségtelen alapszót ismerünk, a mely csak származékaiban maradt reánk! Azt sem lehet igazán kifogásolni, hogy BUDENZ a hosszú ll-es eszméli alakból indul ki, s véghangját ketté választván, felét az alapszóhoz tartozónak veszi, másik felét meg képzőnek tartja. Igaz ugyan, hogy nyelvünkben számos példája van az l hang független megnyúlásának (-pl. fullánk, halló, szállít, kapáll, hegedüli stb.), de miért ne lehetne ez esetben a hosszúság az eredetibb? Azonban más színt ölt a dolog, mihelyt azt vizsgáljuk, hogy van-e, a mi ezt a magyarázatot támogatja. BUDENZ az eszmél (eszméll)-\el azonos elemekből állónak tartja az ismer, ismer (esmér, ösmér stb.) igét, a mely szerinte *ismerl helyett való, vagy lappangásba jutott denom. -j (-g) képzéssel alakúit. Alapszavával (*ismer, es-mér stb.) a votj. viz (tő: vizrh-) ,verstand, vernunft, sinn' és a zürj. veéör ,sinn, verstand, urteilskraft, gedáehtniss' szót veti össze, s ezeknek a viszonyát következőleg magyarázza: «A votj. vizm-g tőnek (n. viz úgy mint sin ,szem' e h. sinms

)

a mi a másik N1ELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVI. I