Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - R. Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két ’nyelvi emléke’. - III. Hajnal 70

ŐSVALLÁSUNK HGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 71 abban az esetben is, ha az «aurora» jelentésű joj, %uj szó használatos a vogul mythologiában, mint a hajnalnak megszemélyesítése, még pedig vagy magában mint a hajnalistennő neve, vagy a náj «nő» szóval összetéve. Ha ezt Munkácsi ki tudja mutatni, elfogadható magyarázata. De nem hiszem, hogy merne reá vállalkozni, mert a szóbeli nevek sohasem jelölik a hajnalistennőt. Könnyen érthető dolog, hogy M. értelmezésének meglatolásánál legkevésbbé sem lehet döntő az a körülmény, hogy alakilag legcsekélyebb kifogás sem emelhető ellene, mert tisztán a formai szempont nem lehet irányadó az etymologizálásban. Ha már egyszer benne vagyok a hajnal szó ügyének tisztázásában, megpróbálom eredetét homályos burkából kifejteni. Valódi, tudományos értelemben vett magyarázatot — a régibb tapogatódzások helyébe*) — Budenz adott a hajnal szóról. ,Eddig is bizonyosnak vettük, írja szótárában (104. 1.), hogy a f. koi «aurora»-nak van köze a m. hajnal-v&l, mely ugyanazt teszi; csakhogy ez utóbbinak további képzése homályos maradt. Most azonban, hogy a koi-han egyszersmind «splendere, lucere» jelentésű igetőt ismertünk föl, könnyű az egész hajnal szót is egyéb magyar analógiák szer. megfejteni. Az ebbeli haj- igének momentán {-n képzős, vö. köszön- stb.) alakjától, azaz hajon- (*hajonik, hajnik «lucescit, megvirrad))) igétől lesz hajnal (hajnala) épen úgy, mint fonal, fonál (fonala-) a, fon-, vagy kötél (kötele) a köt- igétől. E mellett egészen nyilt kérdésül maradhat még ezen l-es végképzőnek mivolta, gyaníthatjuk bár, hogy az csak oly természetű, mint az oszt.-vog. yatel-, katel-, yotel-beli i.' Budenz értelmezése meggyőződésem szerint minden tetszetessége mellett sem adja igazi megfejtését a hajnal szónak. Mert utóvégre az a körülmény, hogy e névnek haj- része testvére a finn koi *) Alig méltó a megemlítésre Dankovszkynak ábrándos elmefogása (Krit.-Etym. Wörtb. 417.), mely szerint a hajnal édes egy testvér a görög (paivoUq névvel: <paivoXiq rjwq Homerosnál. — A vele egykorú Kassai magyarázata értelmében (Szókönyve 2 :342.) a ,hajnal loco hajlan (áll) per methatesim: a nap fejhajlása keletre'. — Ipolyi szintén a hajolni (hajlani) igével ejti kapcsolatba a hajnal szót (Magy. Myth. 282.), mely szerinte így ,a hasadás, előtörós, előhajlás, értelmével találkoznék, a mint a feljövő világosság vagy nappal a sötétségből előtörve úja ós körmeivel, vagy lábujaíra emelkedve, előhajolva képzeltetett'. Különben már Kassai és Ipolyi előtt Kresznerics is az «inclinare» értelmű haj- igetőhöz köti a hajnal szót (Szót. 1:216.) — A NagySzótár magyarázatasz érint a hajnal eredetileg időhatározó s am. reggel, korán reggel, napkölte előtt. Gyöke: haj, vagyis a nyilast jelentő aj (pl. ajtó)', ebből lett a val instructivus raggal aj-on-val v. haj-on-val v. haj-on-nal s összébbhúzva haj-n-naU haj-n-al.