Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Végszó a nap és vidra magyarázataihoz 57

68 MUNKÁCSI BERNÁT. (ül. ugor) és szláv nyelvi birtokkérdésekben s ha nem mindenkor találunk pontos és világos útbaigazítást, ezt bizony legkevésbé illik annak gúnynyal fölhánytorgatni, kinek hivatalából is folyó kötelessége lett volna az erre vonatkozó forrásmunkát számunkra elkészíteni. A szláv vydra ós litván údra viszonyára nézve tett mellékes megjegyzésemben is világosan tekintélyre hivatkozva írom: «a m in t Miki. szótárából láthatjuk, egy litván rövid w-nak megfelelheta szlávban is u». Erre idézett példáimon ellenfelem a következő szavakkal gúnyolódik : «érdekes és igen jellemző, hogy M. mikóp állapítja meg két rokon nyelv hangtani viszonyát egymáshoz. Miklosich Etym. Wbuch. munkájában lapozgatva, véletletlenűl rátalál 3, mondd három esetre, a melyben a litván — tudja a jó Isten (már legalább M. nem tudja) miért — rövid u-t tüntet fel a szláv w-val szemben és kész a hangtörvény: ,litván rövid w-nak megfelelhet a szlávban is u'.» Hát erre a következő megjegyzéseim vannak: 1. Eszem ágában sem volt és- semminemű hivatottságot sem érzem magamban rá, hogy én a szláv ós litván flkét rokon nyelv hangtani viszonyát egymáshoz m egállapítsa m», vagy hogy bárminő «hangtör vény t» között ük fölállítsak; ez az imputatió csak nem jóindulatú felfújása annak a fönt is idézett szerény megjegyzésemnek, hogy a mint Miki. szótárából láthatjuk . . . megfelel h e t. . . — 2. Ez a vélemény éppenséggel nem «3, mondd három esetre» van alapítva, hanem — s ezt ellenfelemnek sokkal jobban illik tudni nálam — egész sereg esetre (1. pl. Miki. szótárának jucha, kupü, kurü, kűri-, lub, pustü, puzyrí, sumü, sut-, dur- stb. czikkeit), melyek akkor is igazolják, hogy «litván rövid tt-nak megfelelhet a szlávban is u', ha a litvánban jövevény szók is a szlávságból. — 3. Miki. szótára ez esetekben nem figyelmeztet a litván szavak átvett voltára, holott ezt megteszi pl. a szláv tjudo, éudo «wunderw szó czikkóben («lit. cudas, cudas e n 11 e hn t»), vagy a szláv jucha «jusculum» szónál («lit. juse; e n 11 e h n t juka», hol tehát az átvétel mellett az eredeti alakot is jelzi). Külön kérdés, hogy vájjon a nem ősi rokonságon alapuló közös u hangmegfelelósek alkalmasak-e arra a czélra, melyből kiindulva reájuk hivatkozás történt. Természetesen erre tagadólag kell válaszolnunk s egy szakértő objektív felvilágosításának éppen ezt (hogy t. i. a felhozott példák nem bizonyítanak, mivel jövevényszók) kellett volna kiemelni. Egyébként nem tettem függővé a litv. údra = szláv vydra egyeztetés helyességét attól, hogy vannak-e e két nyelvágban közös u hangmeg felelések, vagy nem s hűtlen idézet az ellenfelemtől, midőn a «vydra=údra egyeztetósre» alkalmaztatja velem a «romba dől» kifejezést (49;). 1. 11. sor), holott én ezt a szóban forgó egyeztetés «okvetetlenségóre» alkalmaztam («ha a dolog így volna. ..az egész szláv vydra=\\U. udra egyeztetés okvetetlensége romba dől»). Mert ez két dolog; az én eredeti szavaim t, i.