Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

MONDATTANI VÁZLATOK. 5 tatja a fömondatbeli úgy szócska. Hasonló változáson megy át néha a tárgyi mellékmondat, pl. úgy hiszem, esik (e h. azt hiszem, esik); úgy érzé, hogy minden tagja reszket, stb. (1. MKszók. 2 : 55.) X. A félő szó a régieknél ; szintén előkerül alany nélkül, mert egyértékű ezzel: félni lehet vagy félni kell; pl. «Ha nem félő a dértől, a földbe áshatni» a plántát (Lippai: Pczs. Kert I. 44) stb. 2. Lappangó alany. Az eddigiektől megkülönböztethetjük azokat az eseteket, melyekben az alany vagy állítmány nincs ugyan kitéve, de azért tudatunkban megvan, vagy határozottan, vagy csak kissé elhomályosodva. Egészen kétségtelen az alany hozzáértése az igéhez, ha csak a személynévmás van elhallgatva, pl. irok = irok én, irj = írj te. Hasonlókép van bemutatások alkalmával háttérben a mutató n é v m á s, pl. «Kovács úr. — Öcsém» == ez Kovács úr — ez öcsém. Szintúgy, ha valami pletykára azt mondom: Mesebeszéd! = ez mesebeszéd; vagy ha dicsérik valami tettemet s azt felelem rá: Kötelességém volt = kötelességem volt az. De vannak állandó fordulatok, melyekben élénken érezhető az alany s a mondat úgyszólván csak megrövidült a gyakori használat következtében, úgy mint a gyakran használt szók is elrövidülnek, elkopnak. így lappang az Isten neve ebben a népies szólásban: tudja; pl. egy halasi közleményben: Mög is kék má fordúni, mer ezúta a lovak tuggya mére lőttek (Nyr. 8: 43). Elállt az szépen, tudja meddig (uo. 86. szintén Halasról). így írja Lehr: «tudja mily különbség)) e h. Isten tudja, mily különbség (Nyr. 4: 552). — Majd elválik v. megválik: ezekbez alanyul rendesen ilyen mellékmondat értődik: ,hogy lesz£

, ,mint lesz', ,mi lesz a dologból'. Az általános dolog vagy dolgom fogalma lappang a köv. mondatban: En a magyar isten híve vagyok máig, és úgy is halok meg, akármire válik (Vajda J: Béla királyfi 23. Vö. még: «Akárhogy válik: es mag ausfallen, wie es will; még úgy válik, hogy: es wird noch so sein dass» Adámi: Spr. 212). — Szintúgy az ilyen kifejezésekben: ha kenyértörésre kerül; «ha ivásra kerül, ki nem tesz rajta senki; ha arra kerül, hogy» . . . (CzF.) Az időhaladást jelentő kifejezések is rendszerint maguk-