Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Hegedűs István. Értelmi egyezés a görögben 201

Értelmi egyezés a görögben. Az indogermán nyelvek általános törvényét az alany és állítmány, a jelző és jelzett tárgy neme, száma, ill. személye közti •egyezésre nézve a szanszkrit grammatikusok felette jellemző szóval nevezték el. A congruentiát sámánádhikaranyának hívják, mely annyit tesz, mint oly szók közti viszony, melyeknek substratuma (tartalma): adhikaranaja, ugyanaz: sámdna. A formai egyezés e nyelvben szigorúan van keresztül vive, de azért kivételes szerkezet fordul elő. A görög nyelv a külső, alaki egyezés helyett a belalak szerénti az vagy nevezett értelmi egyezést sokkalta nagyobb szabadsággal használja. E tekintetben a latin nyelvnél is szabadabban jár el és meglepő találkozás van a magyar népies nyelv és a görög népies és irodalmi nyelv között az értelmi egyezés sűrű alkalmazásánál. Nagy mező nyílik előttünk; az összehasonlítás nagyon tanulságos; a példák egész sorát találjuk Kühner kimerítő mondattanának 359—371. szakaszaiban és teljes megerősítését annak az általános, egybefoglaló jellemzésnek, melyet a következőkép mond ki: «A xará oLvzoiv aúvta^tc, egy nyelvben sem oly gyakori, mint a görögben. Ez az élénken érző és gondolkodó görög szellemében gyökerezik, mint ki nem a szónak holt formáját, de a forma élő tartalmát látta és fogta föl. A szabályosságot aggodalmas pontossággal kereső nyelvtan szabályaival nem törődve képződött a görög nyelv a beszéd eleven, üde fuvallatától átlengve és a költők befolyása alatt.)) Ez az igazság. A költők iskolájába járt a görög nép a maga egyetemes egészében; mert hiszen a rhapsodok ajkairól leste el a szárnyas szavak-at. De a nyelv fesztelen, néha pongyola használata a magyar-