Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1
X . -'• *. .--• • . ' . • . . ' . . '.. ..**.' Mondattani vázlatok. I. A hiányos mondatok. — Fölolvasás a M. T. Akadémiában 1895. jan. 7. — Miután a magyar mondattannak két terjedelmes részét, a határozókat s az összetett mondatokat, földolgoztam két nagyobb munkában1 ): kötelességemnek tartom, hogy a mondattannak többi szakaszait is tüzetesen kidolgozzam. Minthogy azonban ez bonyodalmas és időbe telő munka: a kutatások eredményeit előbb rövid vázlatokban kivánom bemutatni. Egyelőre a mondatrészek egymáshoz való viszonyát választom e vázlatok tárgyául, s így első sorban természetesen az alany és állítmány viszonyáról kell szólanom, itt is legelőbb azokról az esetekről, melyekben az alany vagy az állítmány hiányzik, tehát az úgynevezett hiányos mond átokról. A hiányosságnak a mondatban számos fokozata lehet, de megkülönböztethetünk két főosztályt. Lehet a mondat valósággal hiányos, a mikor t. i. nyelvérzékünk egyáltalán nem különböztet meg benne alanyt és állítmányt, tehát a mondat nem tagolódik két részre. Lehet aztán csak látszólag hiányos; ilyenkor csak nincs kitéve az alany vagy állítmány, más szóval csak lappang az egyik rész, s néha a nyelvérzékre nézve teljesen el is vész, s akkor a mondat valóban hiányossá válik. 1. Tagolatlan mondatok.2 ) A nyelvtani állítmánynak forma szerint főrésze az ige, mely azt fejezi ki, hogy valaki vagy valami cselekszik, szenved vagy vala*) A Magyar Határozók, két kötet. A Magyar Kötőszók, három kötet. s) Vö. Miklosich: Subjektlose Sátze. — Veress lg.: Alanytalan mondatok, PhilKözl. 16: 636. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXV.
