Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

426 SZILASI MÓRICZ. még számos epyéb használatában. így vcrs-törlfjtő: poemata Carmina fingere, törlődik, dörgölődzik: vultum, virtutes f. (külömben igazolja a mondottakat a következő példa: A feiedelmec mellé veti magát minden varga folt és ot suggorog, hazudoz, kenneget, törlődik Helt. Mes. 192); beszédet tórlejt: fingere theatrales fabulas; a figmentum, fictor-hoi vö. f. favos, ceras, domos, nidos stb. Georges: Lat. Wörterb. Egyik alak továbbá megteremtője a másiknak. Például a legrégibb nyelvemlékekben megvan a hasonol ige s összetételei átható, mellette a hasonlik átnemható jelentéssel. S ugyancsak ismeri a régi nyelv a műveltető hasonlat igét, melynek egy cseppet sem külömbözik a jelentése a hasonol-étől vö. Mennyey attya ez boldog embert hasson la ew fyahoz EhrC. 26. Mykhez magwnkat hasonlathwan JordC. 147. Végül sokkal később kifejlett & hasonlít 1. NySz. Valóban nem találhatjuk más magyarázatját, a fölösleges hasonlat, hasonlít létezésének, mint azt, hogy a hasonlik kiegészítése gyanánt szolgáljanak. 5. §. Összefoglalás s a tanulság alkalmazása. Kimutattuk tehát számos s kétségbevonhatatlan példán, hogy sok ige az -it képzőt csak utóbb s azért kapta, mert volt egy átnemható ül. reflexiv ellenlábasa. Ezen átnemható igék lehettek legkivált -ul képzősek, de mint tapasztaltuk -odik, -kodik, -szik, -ik képzősek is. Legtöbb eddigi példánk olyan volt, a melyet senki se tartott más mint műveltető képzősnek, mivel vagy melléknév, vagy átnemható ige a tőszavuk. Átható igei tőszavuak közülök eddigelé csak keverít. merít, nyoinü, tekerít. Ezeket BuHenz s Simonyi mozzanatos képzőknek tartják. Más okuk nem lehet reá, mint az említett, hogy t. i. fölösleges volna rajtuk a műveltető képző. Ez igaz is, ha tőszavu kka 1 állítjuk őket szembe; de ne m igaz, ha összevetjük őket átnemható s reflexiv ellenlábasaikkal. Mert mint kimutattam, nemcsak a tőszó s származékai egyesülnek egy képzetcsoportba. Sőt mivel ugyanazon tőszóból többféle származókok fejlődnek, a melyek mindinkább szétágaznak alakilag is, de még inkább jelentésben, nem is képes a lélek valamennyit együttartani; a minek aztán az a természetes következménye, hogy az associatio tőszó s a különfefe származékok közt meglazul, sőt teljesen fel is bomlik. Vagyis minden egyes esetben, ha még érezhető, tudatossá válik az etymologiai kapcsolat, ill. az összefüggés tőszó s származék, pl. facsar: facsarodik között, de maguk a sorok, mint: facsar: facsarodik: facsar ás; vagy hogy hosszabb sort mondjak: tekereg: tekeredik: tekerül: tekerés: tekergő : tekeruény stb. nem maradhatnak meg együtt az emlékezetben. Ellenben egy sort alkotnak az