Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

418 SZILASI MÓRICZ. szájú, ügyetlen | tenyész-t: tenyít Szép Ének 3. | terjeszt: terít, melyek egy eredetűek (MUgSzt. 208.) s néha teljesen egy jelentésűek: kimentem vadászni, a hol is két őzet elterítvén (prosterno)azzal visszatértem Mon írók XV. 83. leterít most általában használtatik ilyen jelentésben vö. Az élő fákat a földre leteríti, ejti avagy le vagia Com: Jan. 103. s ezzel szemben: Mend a hatalmasokat Esebonban leterieztettenec: omnes potentes prostraverunt Bécsi C. 19. Végül: terjet (mely mellett ok nélkül van kérdőjel a NySz.-ban): Az ellenséget hullassa, teriessees földhöz verie Mon: Kóp.T. 3. Azonban ismeretes terül, terjül; úgy hogy a terít valamint terjed: terjeszt alakokat egyformán eredeti alakoknak lehet föltételeznünk, j téved: téveszt Jord C. 581 tévítMk: UT. g 6- | a vesz, vész igének is nyilván veszt, veszet az eredeti műveltető alakja; a mai általános veszít nincs még meg a NySz.-ban, sem veszeszt, vesziszt (vö. Sebestyén Nyr. XIX. 499.) csak veszejt Fal.-nál két példában, a mely a veszet-böl alakult, mint hullajt, ugrajt; végűi egyszer vészét Badv: Szak. 27., a mely egymagában állván, szintén nem lehet eredeti alak. A következő csere-példák is bizonyítják, mennyire elharapódzott az ít képző: Futamú a régi nyelvben futamtat \ igyít Nyr. I. 136 > ügyel | így van pótol > pótit Nyr. VIII. 523 (Simonyi [Komb. szóalkotás 17.] szerintpótol+tódít; fölösleges föltevés) vö. bepintít Nyr. XX. 286. r> pintol TSz. I másít Pázm. 202 > másol | továbbá zöldéi helyett zöldit Nyr. I. 333 | sikál > sikitt Kriza (de átsikitt: átcsusztat, a siklik műveltetője uo.) | számol ~> számít, mely még nincs meg a NySz-ban. | előfordul az ellentétes változás is t. i. rútít helyett rutol Pázm. NyK. XVII. 202. | Váltakozva egyenlő értelemben előfordul már a régi nyelvben hamissol > hamissoyt; homlol > homloyt (NySz.). Igen gyakran ugyancsak a rengeteg nagyszámú analógia miatt fölös módon is hozzájárni némely igéhez. A gyermeknyelvből idézi Balassa NyK. XXIII. 142. márticcsa, elrontította. Ilyen lehet: kapálít Ny. XIV. 174. köszönt NySz. szoppít TSz. Érdekes muszít: kényszerít Nyr. XIV. 476., a sztpéteriek végzéséből megalázít Nyr. I. 306. hárít, harácsol: gereblyét Nyr. I. 279. kait TihC. 84 > keált > kajált olyan lehet mint említ : emlelt stb. Hasonló okból, tudniillik a különböző alakú, de egyjelentésű képzők összezavarodásából, magyarázható a következő jelenség. Tudvalevőleg a -t képzőn s összetételein kívül még egy -l}

-al, -lal műveltető képző is van a magyar nyelvben, pl. hizlal, hizlal Budenz UgA. 248. Simonyi NyK. XVI. 255. De a nyelvérzék annyira hozzászokott volt a -t műveltető képzőhöz, illetőleg a magyar nép lelkében olyan hatalmas associatio képződött egyrészt a-í s összetételei, másrészt a műveltető igejelentés, vagy ha ugyanazon tőből benható ige is létezik, a megfelelő átható jelentés közt, hogy ezen másik hasonló jelentésű -l képzőt is folyton a -í-vel cserélgeti vagy összeteszi, sőt a -t ós összetételei miatt igen gyakran el is hagyogatja, így vannak egymás mellett: