Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - II. Az ember szó 344

ŐSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 351 miből, úgymond, kitetszik, hogy eredetibb jelentése általánosabb, s mint ilyen alkalmas lehetett az némber* fogalom jelzésére is.' , o A mi a régiséget illeti, ebben a férj tudtommal mindenhol «maritus» értelemmel járja. Codexeinkaz «asszony, feleség»jelentéerői mit sem tudnak. Egyetlen egy emlékünk van 1750-h'ó\, Szily Ádám móringlevele, a melyben szemre, de csakis szemre «uxor* az értelme (1. Ny. Sz.) Voltaképen pedig aconiunx, házastárs* a jelentése. A levelet közlő_ Szily Kálmán szinte ily értelmet tulajdonít neki. (Nyr. XIV. 132—33.) De még ha csakugyan «weib, frau* volna is a jelentése, se lehetne ebből az egy alig másfélszáz esztendős példából jogosan arra követketetnüok, hogy a régiségben általán ily használatban járta. Azután mi czélra alkották őseink az ((asszonyember*, meg a ((némber* összetételeket, ha a férj sző, a mely, Munkácsi szerint az ember-nek második tagját teszi, már magában is jelentett asszonyt, nőt! Ezt az értelmet egyébként azért sem engedhetjük mega/<?r;V nek, mert különben el kellene vetnünk Budenznek meggyőző magyarázatát, a melyben világosan kimutatta rokon nyelvi erősségekkel, hogy etymonja: «junger mann* (MUgSzót. 517.), holott ez az. értelem semmi úton-módon se fejlődhetett ki «weib, frau* jelentésűnek. Abban sincs továbbá igaza Munkácsinak, hogy a férj-eb /vidékenként' ((asszony* jelentésben használják. Somogyban s a Dráva vidékén e néven nevezik mind a maritus-t mind az uxor-ty tehát aházastárs» s nem ((asszony, feleség* értelmet adnak neki. A «házastárs* pedig maritus is, meg uxor is, tehát nevezheti így a palócz is a feleségét (1. Nyr. XIV. 88.). Abban, hogy a ((férj* jelentéskörébe idővel valamely vidéken a ((coniunx* fogalom is beleolvadt, ugyan semmi megütközésre való akadékot se láthatunk, de annyi bizonyos, hogy e fejlődés kései keltű, mert régi emlékeinkben nyoma nincsen. A (férfi* összetétel korántsem szól a mellett, hogy a férj már korábban jelentett volna ((házastársat*; ez nyilvánvalóan a végre alakult, hogy különbségtevő legyen a «vir», meg a ((maritus* fogalom között. De tegyük fel utóvégre azt, hogy a/ár;'-nek már kora-régen megvolt a nházastársv jelentése, még pedig általános használatban (természetesen nem szabad felednünk, hogy az eredeti «junger mann* etymonnak előbb ((maritus* értelemre kellett fejlődni, s csak ebből sarjadhatott ki a «coniunx* jelentés) és vonjuk le belőle következtetésünket az ((ember* szó eredetére. Ez az értelem sehogy sem illik a -ber részhez, mert ily formán az ember-nfák etymonja ((világ (föld) házastársa* lenne, a melyet pedig a ahomo* jelentéssel egyességbe kötni igen bajos volna. Még kevósbbé illeszthetőbe az «ember* szó jelentésköróbe a ((maritus* értelem, legke-