Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Kisebb közlések - Kalmár Elek: Sohán 30

30 MUNKÁCSI BERNÁT. IV. A tővégi mássalhangzó-csoport orrhangú előrészének kivetésével támadt tőváltozásokra példák: int- kezdeni, fogni vlmihez: praes. inteim, inti; prset. itsém, itsén, intés \ khq,nttalálni: khqntésém találtam, khqtsan találtátok | vunt- leülni: nqi vutné arém a napleszállás ideje | kins- keresni: part. kiéné, kisp. MUNKÁCSI BERNÁT. Sohán. Alexics a Nyr. XVII. 59. az oláhba átment sohan, suhan (== soha) szót a helyjelentő magyar sohun-bó\ magyarázza. Ezt a szót én is hallottam Szolnok-Dobokában, a honnan Alexics is idézi, még pedig én ikerszóvá erősítve is ismerem: sohan-soháneéfá = soha, de soha, melyben az -este végzet ismert oláh módhatározó-képző. Nemrégiben Ló'csén tót gyerekektől is mintha hallottam volna ezt a szót, s utána nézvén a dolognak, kitűnt, hogy valóban használják a tótban, főkép a tót nikda (== soha) előtt erősítő járulékul, de az n a végén, főkép ha önállóan használják a fzót, gyöngén hangzik. A tót alak tehát nem teljesen biztos ugyan, de a tanulság, mit eszembe villantott, igy is megmarad, hogy t. i. az oláh sohan egy régi alakunkat őrizte meg, melyet a NySz. sem tud már felmutatni. S ez a soha időhatározónak eredetibb -n ragos alakja. Mert hogy az -n nem oláh elem, azt az -esté képző mutatja, mely a puszta tőhöz szokott járulni ,• s hogy az -n előtt a-nak kellett lenni, a sárkány, sárgás, szállás szók oláh alakja sárkan, sárgáé, sálas bizonyítják, melyekben a magyar á az oláh hangsúly szótagjában nyílt a maradt. Külömben már apriori is valószínű, hogy ha a zártabb hangzójú hol a tagadó szerkezetben leggazdagabb alakban, ragokban, hát a nyíltabbnak is lesz ott egy-két ragja. S ezen -n ragos alak segítségével az EhrC. hogyhana alakját is aligha helyesen nem magyarázzuk, ha felteszszük, hogy az -n rag eredetibb -na alakját őrzi: hogyhana. (V. ö. Simonyi, A magy. nyelv II. 290—i.*) KALMÁR ELEK. *) Valószínűbbnek tartom az én magyarázatomat, mely szerint *» hogyha mellé itt a na indulatszó járult (MKszók. III. 148), mert csak a ,mintha' jelentésű hogyha mellett fordul elő. Hasonló hangulatos járulék a mér ebben a .mintha, mintegy'-fóle régi kifejezésben: hogy már (MKszók II. 137-8). S. Zs.