Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Pecz Vilmos: Bevezetés az új-görög nyelvtanba (Hatzidakis: Einleitung in die neugriechische Grammatik) 240

240 PECZ VILMOS. divatban. Sőt találkozott olyan ember is, a kit már elfogtak, hogy áldozatként megöljenek, de szerencsésen meg tudott még menekülni. Persze W. nem magával az illetővel beszélt; csak mástól hallotta a dolgot. Sőt annyira megy W., hogy nem tudom miféle alapon, a votjákokon kivül még az osztjákok, mordvinok, észtek, zűrjének és lappokra is ráfogja, hogy valamikor embereket is áldoztak. Sőt Szmirnov ebből még azt is következteti, hogy hajdanában emberhúst is ettek. Szerencsére a magyarokról, vogulokról finnekről és cseremiszekről még nem állították ugyanezt. Ezekről hála istennek még nincsenek bizonyítékaik. W. értekezésének utolsó fejezete a halottak tiszteletéről, a temetésről stb. szól, de ez is bármily érdekes, részletesebben most nem tárgyalható. Egyéb tartalma a kötetnek a Társaság értekezleteiről tudósít. A kiadványok között ránk nézve a legfontosabb Setála hangtana (Yhteissuomalaisten klusiilien história), melyből tavai a második füzet jelent meg. Megemlítem még, hogy a Társulat régi érdemes elnöke Yrjö Koskinen gyönge egészsége miatt leköszönt s hogy helyébe Genetz Arvid tanárt választották meg. SZILASI MÓEICZ Bevezetés az újgörög- nyelvtanba. O. A. Hatzidakis: Einleitung in die neugriechische Grainmatik. (Indogermaniscke Grammatiken. Bánd. V.) Leipzig, Breitkopf u. Hártel, 1892-XVI. 464. 10 márka. Az újabb (közép- és új-) görög nyelvvel való foglalkodás, melynek nyomait a tizenkettedik századig követhetjük visszafelé, csak szórványos volt a jelen századig, azóta aztán gyakoribbá és rendszeresebbé vált. Christopulos, a geniális lyrikus, 1805-ben megjelent nyelvtanában felállította az £eol-dór hypothesist, mely szerint a mai görög nyelv összes dialektusaival együtt az ókori a3ol és dór nyelvjárásokon alapul. Theoriáját csakhamar általánosan elfogadták és az utolsó évtized kezdetéig érvényben maradt, még akkor is, a mikor a jelen század derekán az újgörög nyelv kutatása az épen megalapított összehasonlító nyelvtudománynyal érintkezett, a mint ezt Mullach nyelvtana, továbbá a Németországban képzett, jeles tehetségű görög nyelvésznek, Maurophrydesnek és Curtius Oyörgy tanítványának, Deffnernek működése mutatja. Hogy végre az újgörög nyelvtudomány a múlt évtized elején a mai színvonal magaslatára emelkedett, az elsői

sorban a czímben jelzett munka szerzőjének, az athéni egyetemen az általános nyelvészet tanárának az érdeme, ki az újabb görög nyelvre vonatkozó tudományos kérdésekben első tekintély" Hatzidakis, mint Delbrück jenai tanár tanítványa — kinek a jelen mun-