Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - V. A pelimi nyelvjárás 6

A PELIMI VOGUL NYELVJÁRÁS. 17 Iqyw-sartuy az inget körülszegni (KpyroMi. oŐniiiBaTb) \penkém Iqyjonghi fejem forog, szédül (KpyaiHTCfl). láp igekötő a «teljes elfödós, elzárás» értelmével, pl. ü jü táléi láp-pufim ezen fát öllel átfogom \ldp-l!éytuy leszegezni vlmitf kivál-eu Idp-tqwértöyw a ház ajtaját bezárni (sairapaTB Ha KpiOKT>) | sámán láp-éikwértqusei szemei bevonódtak hályoggal | (i lüp láp-sunstaus ez a kidőlt fatörzs moszattal vonódott be (qyHJKOíí 3apocio), láp-khqistqus bemohosodott (MOXOMI. 3apocJio). o q i t-p 6 i egy sorban, egymás mellett: mén kwálám oqlt pes tunéifé a mi házaink egymás mellett állanak (pa^OMb CTOHTÍ.) III. N ó v u t ó i alkalmazású határozók : -ket -ben (pl. oql-ket tatait ölben hordják, vqr-két öli az erdőben lakik) | -km -be (pl. vqséy-ken jel-nopes belesüppedt a sárba; khSp-ken toqluy a ladikba beszállani | -ker-poql -bői (pl. khul khünuy püt-ker-poql oqné-kén halat merni az üstből a csészébe, H3T> KOTJia Bt lauiity). sup é át, keresztül, pl. ja-supé a patakon által (lépest pt^Ky). — Igekötői alakja: sup-, pl. ja sup-susim átgázolom a patakot (nepeőpoacy pímKy) | táhgér kwqlé sup-sossést az egér keresztülrágta (iieperphi3Jia) a kötelet. tárémt, tármét fölött, rajt, -n, pl. noys jü-tárémt khuji a nyuszt a fán fekszik | sans-tdrmét narsi térden csúszik (nojiL3eTi> Ha KOJilmaxij) \joqnk-tárémt takés'óyw a jégen csúszkálni (KaTaTtca Ha Jib^,y) || tármél fölött; -ről, pl. vqiné-tármél qlémtaytuy vállon emelgetni, hordani (Ha iuie1

!* Tam,HTb) |

tusjéy ilé-pisséménpásénpqrt-tármél fúvd el a port az asztalról || tdrm, tárémné fölé, -ra, pl. petéy kwaréy-tdrm nqkhi a kakas a tyúkra hág (tojózik) | is vuj khel'-tárm nunk-iseps a madárka a nyirfára szállott (irrannca Ha őepe3y coa) | jü-tárémne nunk-l'oktvén! kússzál föl a fára (Vog. Népk. III, 523.). — Az utóbbi alak igekötői szerepű is, pl. vujansay vuj-átát tdrém-vuntésté a medve medveszagára ült (medveszagát ráülte; u. o.). tánémén : öy-tanémén a hegyen (Ha ropt), jü-tánémén a fa tetején (Ha BepuiHHi ^epeBa) | tánin v. tánin poql felülről, a magasból: oqmp tánin nal-ál vl az eb felülről szaglászik.*) *) Figyelemre méltó, hogy a kézirati evangeliumfordítások az «ég» (coelum) szót mindig TaHyMT> s nem a közbeszéd törém NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXIV. 2