Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Acc. c. inf. és nom. c. inf. Thukydidesnél. (Incze B. értekezése) 142

142 SIMONYI ZSIGMOND. séget, hogy vannak képzők, melyek nem járulhatnak akármilyen igéhez vagy főnévhez, hanem csak bizonyos szócsoportokban szerepelnek. Fontos az is, hogy a szókombinálás útján új képzésmódok keletkeznek. így támadtak pl. a -vast vést, és -zat, zet képzők s talán az -ászt észt műveltető képző. S az eddigiek alapján még egy következtetést akarok ezúttal csak érinteni: hogy t. i. látva a rokonértelmű szóknak egymásra való rendkívül nagy vonzóerejét, ebből a szempontból enyhébben ítélhetjük meg a nyelvújítás némely alkotásait. Nem kell pl. elítélnünk a testület szót, ámbár nincsen testül igénk: mert a testületnek erős támasztéka van a synonym egyesületben és társulatban. — Afestenyt föltétlenül rosszul képezték, ellenben a higanyt menti az arany fogalmi rokonsága. Az éleg, kéneg-ié\e képzésnek semmi jogosultsága nem volt, de pl. a tömeg és összeg menthetőnek tűnnek föl, ha a seregre gondolunk. Az előadottakkal talán sikerült bebizonyítanom, hogy a szóban forgó jelenség igen jelentős tényező a nyelv életében. Mindenesetre foglalkoznunk kell vele, ha mélyebben be akarunk hatolni a nyelvnek élettanába, pedig a mai tudományban ez váltotta föl a régebben dívott gépies nyelvbonczolást. SIMONYI ZSIGMOND. Incze Béni: Nom. c. inf. és acc. c. inf. Thukydidesnél. (Philol. Közlöny 1893). Ez a tanulmány mint pályamunka 1892-ben jutalmat nyert a kolozsvári egyetemen, s érdekes mondattani tárgyánál, valamint módszeres kidolgozásánál fogva megérdemli, hogy itt is megemlékezzünk róla. Szerző' philologiai rátermettséggel és akribiával dolgozott. Pontosan áttanulmányozta az eredetiben Thukydides egész munkáját, és a mennyire csak lehetséges volt, teljesen felhasználta a kérdésre vonatkozó szakirodalmat. Teljes lajstromát adja a Thukydidesnél található nom. és acc. c. infinitivo-knak, helyesen fogja föl az acc. c. inf. lényegét és különbözteti meg ezt a constructiót a látszólagos acc. c. infinitivo-tól, melyben az acc. és inf. közti viszony alanyi és tárgyi, de nem alanyi és állítmányi, mint a valódiban. A mondatbeli jelenségek helyes megítélése czéljából szükséges finom distinctióval világosan megkülönbözteti a viszony és kimondás minősége szempontjából jellemzetes mondatokat, és egyes nehezebb helyeknél kitér a szöveg kritikai méltatására is. A befejező részben összehasonlítja a nom. és acc. c. inf. Thukydidesnél való használatát ezen constructióknak általános görög nyelvhasználatával, kiemelve a hasonlóságokat és eltéréseket.