Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

MONDATTANI BÚVÁRLATOK. 51 semmi megbotránkoztatót az ilyen — köznyelvünkben is minduntalan hallható— beszédmódban, mint: «az épület többi részében van egy fészer és a bányaőr lakása, egy szoba és egy konyhával* (Főv. Lapok XXV. 1012, tcz.); a magyar nyelv és irodalomból; természetrajz-, földrajzból stb. E példák némelyikétől már csak egy lépés hiányzik a szóösszetételhez, s innen van, hogy némely páros kifejezéseink, melyeket a régibb nyelv még külön-külön ragozott, ma csak második elemükön veszik föl a viszonyjeleket s ekként valóságos összetételekké kezdenek összeforrni. Ilyenek : régen: hire neve, hires neves, ma: hírneve, hírnév, hírneves; rendesen: kezemró'l-lábamról, de Petőfinél: «mily soká tart, míg e lánczot kezem-lábamról leverik» («Az apostol» XVIII. szakasz); ügyétbaját, és: «a legnagyobb sietséggel szokta elvégezni minden ügyebaját* (Lamb : Shakespeare-mesék, ford. Mihály Józs. 11.175); zegét-zugát, és: «a közönség ellepte minden zege-zugáU (Nemzet, VI. 175. esti 1.); orszctgnak-világnak, és: «nem hirdette-e országvilágnak, hogy ...» (Jókai beszédében, uo. VI. 148); «ő volt a magyar irodalmi termelés szinének-javának letéteményesei) (uo. VI. 137. tcz.), ós: «látnák a magyar főváros szine-virágát* (Főv. Lapok XXIII. 276. tcz.); s egyazon czikk két repróductiójában olvassuk: «a hentes bolt és az opera portása közt állva, nyögi el nekünk búját-bajáU (Főv. Lapok), és: buja-baját (Pesti Hírlap, 1888. júl. 1. sz.); ide valók még: «rá kellett szánnia magát, hogy keresztül ötöl-hatoljon [e h. ötöljön-hatoljon] a levélen» (Jókai: Uj földesúr, 70); «itt-ott elő is került már egy-egy ősz-tavaszi felöltő is» (Főv. Lapok, XXV. 194). S hasonló tüneményre már a régi nyelvben is találunk néha példát, mint: ágabogácska (NySzót.) e h. ágacska-bogocska; «a' hová nem érkezic az oroszlán bűre, bé csúszmászot a' Eóka köntöse» (Czeglédi: Redivivus Japhetke, 1. 1.), e h. csúszott-mászott. E páros kifejezésekéhez hasonló sors éri gyakran az értelmezős szerkezeteket is. Vannak ugyanis némely kifejezéseink, melyekben értelmezett és értelmező csaknem állandóan együtt találhatók s ennélfogva oly megszokott egységet alkotnak, hogy a rendes és eredetibb szokástól eltérőleg csupán az értelmező után függesztjük a szükséges ragot vagy névutót. Az angyali üdvözletben pl. «asszonyunk, szűz Mária» állandó értelmezős szerkezet, s innen van, hogy már a Domonkos-codex azt írja: «vgyan ezen 4*