Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

44 ZOLNAI GYULA. tömegeket (vö. -nél kül = nélkül), avagy egymástól eredetilegfüggetlen mondatelemek egyesülnek egy szótestté (vö. mint egy = mintegy). De emez első sorban a szófejtés köréhez tartozó példákon kívül még sokkal nagyobb arányban láthatjuk a tapadás tüneményét érvényesülni a mondatéletben. Tárgyalandó példáink arra az észleletre fognak bennünket vezetni, hogy a mondatoknak rendszerint együttálló, közvetetten egymás mellett s többnyire bizonyos értelmi kapcsolattal is szorosabbra fűzötten jelentkező részleteivel úgyszólván egységes elemként, egységes szóként bánik el nyelvszel-1 e m ü n k, midőn nem csupán egységes mondatrészül, más, logikailag hozzájuk nem illő kifejezések, mondatrészek egységes jelzőjéül vagy kiegészítéséül használja őket, hanem valóban egy szónak, tőnek tekintve, képzőket, ragokat függeszt h ozzáj uk. Egy szóvá tömörült mondatrészleteknek nevezhetjük ezeket, s az utóbbi eseteknek a képzős, ragos szerkezeteknek analógiáját kicsinyben ama tüneményben találhatjuk f Öl, melylyel Simonyi «önállósított határozók)) neve alatt behatóan foglalkozott (1. Budenz-Album). E hasonlóság alapján önállósított szerkezeteknek, önállósított mondatrészleteknek is nevezhetnőkjelenségünket. A tapadás törvénye szerint, a tárgyalt egymás, mintegy szók keletkezéséhez hasonlóan, forrtak egy szóvá a tagadó névmások (senki, semmi, sehol stb.), az amaz, emez, ugyanaz, ugyanez, mindaz, mindez, szintazon, sz'ntoly, szintúgy,-mndkét, mindenki, mindenha', mindenütt, mindenüvé szóknak, magának a sem, se tagadó és. tiltó szócskáknak, a sőt kötőszónak s számos egyéb olyan szavunknak eredeti alkatelemei, melyek között voltaképi összetételi viszony fönn nem állott, csupán mondatbeli egymás melletts ég ük, egy fő hangsúly alá tartozásuk adhatott okot egygyé olvadásukra. E szavaink közül a senki, semmi stb.-ben kötőszó (és), tagadó szó (nem) és névmás forrtak egygyé; az amaz, emez-ben egy indulatszó (ím)*) *) Vö. még külön maradt elemeivel e mondatokban: «imholjön ő, sietvén ím ez hegyeken, vigadozván ím ez halmokon» (így idézi Kriza az Énekek énekének II. 8. versét, Vadrózsák, elősz. VI.); «ímhol am. ím ezen helyen*) (írja a Nagy Szótár, ím alatt). Az emez, imez-hö\ aztán ana-