Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Kisebb közlések - Kalmár Elek: A «töves» declinatióról 240

240 KISEBB KÖZLÉSEK. Nem kételkedem, Igazgató úr, hogy fejtegetéseimet, ha majd a bizottságoknak, melyeket ki fog nevezni és vezetni, tudtul adja és megmagyarázza, meg fogják hallgatni és követni. Elismerésemmel fog találkozni, ha beszámol nekem azon intézkedésekről, melyeket tenni fog jelen rendeletem megvalósítására. LÉON BOÜRGEOIS, a közoktatás és művészetek minisztere. A «töves» declinatióról. Érdekes folyományok következnek Gibelentz nézeteiből az egynyelvi nyelvtan feladatáról. 0 azt tanítja, hogy «az egynyelvi grammatikus a benszülött álláspontján áll, ami a benszülött nyelvtudatában megvan, azt a grammatikus is meglevőnek tekintheti* (94.1.). «Az egynyelvi buvárlatnak, mint ilyennek a nyelvet csak úgy, de egyúttal egészen úgy kell magyaráznia, mint épen az idő szerint a nyelvszellemben mutatkozik* (60. 1.). A grammatikusra nézve «tiszta tény-kérdés, hogy a nyelvérzék mennyiben tekinti e vagy amaz eltérést megeogedhetőnek, hogy pl. egy régiességet kihaltnak jelent-e ki, vagy elaggult tengést enged neki. Bármily szeszélyesek a nyelvérzék határozatai, a nyelvbuvárlatnak ellentmondás nélkül engedelrneskedaie kell nekik* (133. 1.). Ilyeténképen pl. a latin nyelvtannak nem szabad a-s e-s o-s töveket tanítani, mert ezt a kérdést nem tekinthetjük csak annyinak, hogy vele a mi korunk felülmúlja a latin grammatikusok tudását, haneni a latin nyelvszellemmel jutunk ellenkezésbe általa. A latin nyelv pl. a rivo és rivos o-ját ragnak érezte, vagy Jegalább is nem a tő részének, s a rivorum-ban két szótagot szakított el a tőtől, mint ezt a domus ablativusa : domo és domorum meg domos alakjai bizonyítják.*) S mint tudjuk, a népnek és grammatikusoknak nyelvérzéke mégsem tévedett annyira, mint a töves ragozás idejének elején gondolták, mert az illető hangzók mégsem a tő eredeti részei, hanem elavult képzők, s így abban a nyelvérzékben helyesen élt a tőnek tudata, csak a végzetek részei homályosodtak el. KALMÁR ELEK. *) Ugyané.'.t a kérdést tárgyaltam én, mikor kifejtettem, hogy a tő nem csak nyelvészeti abstractio, hanem a nyelvérzókbea élő szóelem, 8 hogy pl. a házam házunk-féle alakokban ma már nem háza-, házit' a tő, hanem csak ház. L. Nyr. X. 370. v. A magyar szótők 2!). S. Zs.