Nyelvtudományi Közlemények 21. kötet (1887)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Csuvas nyelvészeti jegyzetek. 1

2 MUNKÁCSI BERNÁT. utóbbi munkámban Zolotniczki szótára szolgált vezérfonalul, melynek összes adatait átvizsgáltam, egybevetvén azokat előbb déli (anatri) s aztán éjszaki (virjal) kerületekből való növendékek kiejtésével. Ilyen módon tisztába jöhettem a csuvas dialektusok kérdésével is s egyúttal egy kis anyagot gyűjthettem a csuvas szókincs ismeretének gyarapítására. — Mindezekre vonatkozó tapasztalataimat a következőkben kívánom röviden előadni, melyekre mielőtt áttérnék hálás szívvel kell megemlékeznem egy lelkes fiatal tanító nevéről, Pjotr Vaszilics-éről, ki igaz tudományszeretettel segédkezett mellettem szimbirszki tanulmányaim egész idején át. 1. A csuvas nyelv hangrendszere. A Jakovlev-féle nyomtatványokban a következő betűk jelölik a csuvas magánhangzókat: a, e, y, y, H, H (a mi átírásunk szerint: a, e, u, ü, i, i) és á, e. Hogy az utóbbi két jegynek minő hangbeli értéke van, arról a csuvas ábéczés könyvek előszavai igyekeznek bennünket felvilágosítani, melyekben t. i. azt találjuk, hogy «az á és é haaonlóan hangzanak az orosz a és 3, vagy o és é hangokhoz, ha az utóbbiakat gyorsan ejtjük» (á H é npoH3HOCHTCfl IIOXOJKe Ha pyccKÍa a H 9 HJIH o H e, ecjm TOJIBKO nOCJIT>^,HÍa npoH3HOCHTb ÖHCTpo) s egy másik helyen, hogy a többiekkel ellentétben «rövid magánhangzóknak vehetők, mivel futva és határozatlanul ejtetnek ki» (a H é nponsHOcarca ŐBrjio H Heonpe^,t>jieHHO — KopoTKÍH rjiacHHa). E meglehetősen homályos magyarázatok után alig következtethetünk egyébre, mint hogy az a és e afféle félig ejtett, elmosódott hangok, minők más nyelvekben a hangsúlyos szótag előtt, vagy után szokták előfordulni (pl. ném. tanzen, g«rade, fr. cheval, héber svá). Azonban hogy ebbeli sejtelmünk nem találja el a valót, egyszeriben tisztába hozza egy futó pillantás a nyomtatványok bármely lapjára, mert mindenütt találunk nemcsak hosszú szókat, hanem egész mondatokat csupa ilyen a, e hangokból (pl. éMep Tápáninie BapaM; xépjie néne; nép céjieKeH xepex caruiáic. J875-iki Bukvar, 6. L), melyekre nézve pedig képtelenség volna föltennünk, hogy valamenynyien félig ejtettek és határozatlanok. Még nagyobb zavarbajövünk kérdésünkre nézve, ha más források megfelelő adatai alapján kére-