Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)
Értekezések és közlések - Dr. Halász Ignácz: Svéd-lapp szövegek: II. Jemtlandi lapp nyelv. – Fordítással - 73
76 SVÉD-LAPP SZÖVEGEK, II. a legdélibb jemtlandi nyelvjárást, a herjedali-t, tüntetik föl. Az Undersáker-lappmarki szövegek következőleg vannak rendezve: a Sjácker hegységbeli pár mondat az éjszaki, a Meraker, Skalstugu és Snaasa hegységbeli szövegek a nyugati, a Tranris, Undersáker és Anaris hegységbeliek a déli, az Oviken hegységbeliek pedig a keleti undersákeri nyelvjárás bemutatására valók. A jemtlandi lappok nyelvében igen gazdag a magán-és mássalhangzó-rendszer. A Lule-és Pite-lappmarki szövegek közlésében fölemiitetteken kivűl itt még kővetkező új hangok találhatók: ÉP (középhang o és ö között); az észt o (e és ö közti hang) is megvan. — w = angol tv (majdnem w-nak hangzik és sokszor h spiránssal jár); y (ezzel a német ich szóbeli ch-t jelöltem két magánhangzó között); c (középhang c és i között); l (középhang s és s között); 5 (középhang j és g között); r (poroszos r : uvularis r ?); rs v. r* (itt a r ejtése mellett röviden hallható s v. s rezdül); l (hasonlít az orosz vagy lengyel Z-hez, csakhogy a nyelv még jobban begörbül és a torokhoz közelebb érintkezik az ínynyel). — A ff, t, p, é, c jegyek azt jelentik, hogy illető mássalhangzó akár keményen k, t, p, c, c-nek, akár lágyan g, d, b, 3, 5-nek ejthető. Ez a váltakozás ugyanazon szóban és ugyanazon beszéllőnél szó elején majdnem mindig, szó közepén pedig igen gyakran előfordul; pl. kampul vagy gambul; tuhte v. duhte ; piene v. biene; cálemie v. galemie; ulumuce v. ulumuge; ce dpkih v. ge dpkih; liencie v. lien$ie stb. A frostvikeni legkevésbbé, a herjedali leginkább használja a lágy hangzót, a férfiak is inkább mint a nők. A szövegben nincs következetesen megjelölve, valamint az l sincs mindenütt föltüntetve, a hol hallottam, mert általában igen gyakran előfordult. Csak ott jelöltem, a hol igen föltűnően hangzott. A r főleg az Undersáker hegységbeli fiúnál hallatszott gyakrabban; r = rj csak egy szóban, a riewo-b&n fordult elő s ezt is csak a Skalstugu hegységben hallottam. Az undersákeri és herjedali nyelvjárásban általános, hogy n elől a t kiesik és helyébe magánhangzó jön, pl. tatna, utnih, vitnima, lótni' helyett] így is mondják: taana, uunih, viinima, looúi'. Ezekben az aa, uu, ii, 00 élesen elválasztott külön szótagokként ejtendők. A Lule- és Pite- lappmarki szövegekben van egy rövid magánhangzó (á, e, 1, ő, ű), mely erősbítő b, d-t pótol vagy két egymásra
