Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

14 BUDENZ JÓZSEF: FELELET, П. csiny fekete sólyom; — Stud. turgid kleiner schwarzer falke (hiszen ez valamicskével jobban illik össze a turul-val, mintsem turgaulj. 333 (N. 313). nem, nemes: t. man-ap, man-apa «nemesség, tkp. ős: adel, tkp. ahne» ; — Stud. manab «adel, adelig; mythologischer name eines kirgisischen häuptlings aus der vorzeit.» 326 (N. 306). csaprág (Schabracke): t. t. gaprak «takaró, decke»; — oszm. caprak .vUL*. «pferdedecke» Z., Budag. I, 453 ; — а V. fölhozta fiaprak tkp. nem egyéb mint a tör. japrak (blatt, baumblatt), kirgiz v. kazáni alakban japrak, äaprak, melyet ő а jap- «zudecken» igéhez foglal s «decke»-пек értelmez (EtWb. 130). В) Jelentésre vonatkozók. 506 (N. 468). m. acsarog- mellett: a óig, «harag, hara gudni: zorn, zürnen»; — Stud. ige «zürnen» csak: afiiklan-. 506 (N. 468). akad-: t. t. takin- «fönnakadni: hängen bleiben»; — EtWb. 173. takin- így : «sich anhängen, sich an etwas anlegen»; oszm. takin- s'attacher, sich an etwas hängen (meg: sich etwas anhängen). ib.: t. t. tokun- «megtaszítani, összeütni: anstossen»; — oszm. dokun- «sich an etwas stossen, auf etwas st.»; Budg. I, 751. tokun- наткнуться, удариться обо что; — a transitiv-féle magyar értelmezés tkp. csak a kétértelmű német «anstossen» igének eltévesztett fordítása. 509 bonyolód-: t. t. boncuk, moncuk «gombolyag, csomó: N. 470. knauf»; — NyK.VIII, 187. Vámb. még így: honfiúk «üvegklaris és az avval ékített lófarkféle lobogó»; Stud. bunßuk- rossschweif, fahne, büschel, glaskoralle; — Budag. I, 293. bunßuk {muscheln, glasperlen stb. als zierrat). 518 (N. 474). forog-: oszm. firla- «forogni, keringeni: kreiseln»;— oszm. firla- «auffliegen, stieben (pl. splitter)»; de: firlak, firildak kreisel. 531 (N. 482). köröm : t. t. tirmala- «kúszni, kapaszkodni: klettern»; — oszm. tirmala- «kratzen», de tirmas- «sich kratzen; meg: klettern»; v. ö. Stud. tirmas- klettern. 539 (N. 486) ó, avul-: t. t. oval- «széttörni, zerbrechen»; — nincs kitüntetve ez igének intransitiv volta : kaz. ual- sich bröckeln, zerfallen Bál. Budg.