Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Magyar elemek a déli szláv nyelvekben. 66

MAGYAK ELEMEK A DÉLI SZLÁV NYELVEKBEN. 67 hanem politikai és társadalmi fensőbbsége következtében. Ilyen kölcsönös egymásra hatás tényét lehet megállapítanunk a magyar és szláv nyelvek viszonyában is. Eddigelé ha nem is teljesen ^kielégitöleg, de mindenesetre méltatva volt e viszony kérdésének azon része, mely a szláv nyelveknek a magyarra irányúit hatására vonatkozik; beható nyomozások alapján kitűnt, hogy az európai czivilizáczió megismertetésében a déli szlávság volt első mesterünk. De egyáltalában nem irányúit a figyelem a kérdésnek másik részére, hogy t. i. vájjon azon évezredes együttlét, mely e két faj történetét együvé fűzi, s melynek folyamában a magyarság a mellett, hogy állandóan az uralkodó elemet képezte, egyes kultúrai tényekben pl. mezőgazdaságban s némely iparágban felül is múlta mestereit — vájjon nem hagyta-e ez meg a maga nyomát a szlávság nyelvében is, nem találhatók-e benne magyar eredetű elemek ? Pedig e kérdés korántsem jelentéktelenebb az előbbinél; mert ha elfogadjuk bizonyos kritériumok döntő erejét a nyelvbeli hatások nagyságának megítélésében, úgy van okunk, melynek alapján vélhetjük, hogy a magyarság hatása, ha nem is nagyobb, de legalább nem sokkal is csekélyebb fokú a szlárságénál. Ez t. i. azon tény, hogy míg a magyarban összesen csakis egy igét bizonyíthatunk kétségtelenül szláv eredetűnek, addig csak a déli-szláv nyelvek szókincsében 14 ige és 3 kötőszó fordul elő, melyeknek magyar részről való származása elvitázhatatlan — mi elég nyomós körülmény, hogy egy másiknak erejét, mely szerint a magyarból átment szavak csak harmadrésznyi számát teszik ki a szláv kölcsönszóknak, ellensúlyozhassa. De bármily kevéssé is volt méltányolva a feladatnak ezen része, nem mondhatjuk, hogy minden előmunkálat nélkül állunk. Legalább ilyenekűl tekinthetjük a szláv-magyar egyezéseknek mindazon összeállításait, melyeket a szláv hatás kutatói is kútforrásaikul vallanak, s melyek nem tekintve a szempontra, hogy sok esetben a magyar is lehet kölcsönadó fél, általában oly kritikátlanul járnak el a gyűjtött anyag feldolgozásában, hogy a magyar hatás vizsgálója is haszonnal tanulmányozhatja. Már Verancsicsnál is •— ki tudvalevőleg 1595-ben megjelent szótárának függelékében korához képest csodálatosan kevés hibával állította össze dalmát-magyar egyeztetéseit — több hasznavehető adatot találunk tárgyunkra nézve. Ott leljük már meg a magyar 5*