Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247

TALÁLÓS MESÉK,. 267 63. Sötét árokban császármadár verekedik. — A kemenczé • ben verekedik a kemenczeseprő. 64. Midőn bemegy (a házba), nankin subával megy be; midőn kijön, fehér ingben jön ki. — Lehántott hársfa. 65. Sötét szobában fiatal menyecske sír. — Méh (a kasban). 66. Maga ökör, farka kender. — Tü likában czérna. 67. Öreg orosz asszony vért köp. — A világító szilánk (leégett) vége lehull. 68. Az istállóból valónak és a szobából valónak neve egy. — Tehén és ajtókilincs. [A votjákban neveik hasonlítanak egymáshoz]. 69. Egy hordónak abroncsa száz. — Asztag sorai. 70. Mentében [t. i. mikor a mezőre megy] a falút nézi, viszszafordultában a mezőt. — Hárs-kosár. 71. Nem mondja ezt: sirt, nem mondja ezt: éart; a kutya nem veszi észre, az ember nem veszi észre. — A növés. 72. Lelkest visz lelketlen. — Hótalpon való járás. 73. A lelkest megöli a lelketlen. — A famózga a rajta megragadt hangyát elveszti. 74. Az egész kerület népének forgácsa egy helyre esik. — Adófizetés. 75. Vág, vág, semmi forgása nem hull. — A tyúk eszik [az orrával csapdosván]. 76. Egy fejszenyélnyi holmi kévényiletfc.—A [világító] szilánk. 77. Igen hosszú nemezt össze nem göngyölhetsz. — Út. 78. Juharfaágon nem áll meg a hó, — Tehénszarv. 79. Az igen jó ostort nem mered megfogni. — Kígyó. 80. Jó lónak lábnyoma meg nem marad. — A hajó menésének nem marad utója [utána való nyoma]. 81. Ház-falában kosszem. — Gerendafalban ág (ág csöge). 82. Igen hosszú rúd, istenig (égig) ér. — A szem istenig (égig) ér. 83. A háztetőn medve tánczol. — A füst kimegy a kéményből. 84. A fejedelem tepsijét nem birod megfordítani. — A szérűt fel nem birod emelni. 85. A mezőről és égből valónak neve egy. — Csikó, hold (a votjákban hasonló szók). 86. A mező körűi [itt-ott] hústányér. — Madár.