Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Kisebb közlések: - Munkácsi Bernát: Ugor szókezdő media. 460

KISEBB KÖZLÉSEK. 469 III. Szókezdő ugor g-nek nyomai maradtak fenn azon esetekben, midőn 1) az éjszaki ugor ág szókezdő n mássalhangzójának a déliben k felel meg. Budenz (Verzweigung der ugrischen Spr. 67.) valószínűvé tette, hogy az ugor nyelvek szótoszlását jellemző n—n hangmegfelelés részben egy ősugor n szókezdőben leli alapját. Ámde ezen n fejlődése nemcsak oly irányban történhetett, hogy a nasalis elem nyomta el a gutfcuralist, hanem úgy is, hogy a gutturalis tartotta erősebben fenn magát. Ezen esetben, valamint az ?«-nek b, w-nek d, úgy az 74-nek csak g felelhet meg rendesen, mint ezt tényleg a mandsu-tunguzban tapasztaljuk, hol t. nála, nála kéz = m. gála; t. nalci-, nála- félni — m. gele-; t. naná-, naná- menni = m. gene-; t. nonim, nonim hosszú == m. g'olmin (lásd u. o.). Ezen alapon eredetibb szókezdő g-t kell tulajdonítanunk következő déli-ugor szócsaládoknak : f. karkaa- currere, cser. kurguz-: id., mord. kurik bald, schnell, kravto- treiben — m. nyargal, vog. nur- akar MUSz. 434. sz. f. kuola sputum pituitosum, észt köl: geifer — m. nyál, osztj. noml schleim, zürj. nult das grün auf stehendem wasser; v.-ö. déli ugor n„glg

MUSz. 431. sz. f. kapea arctus, angustus: f. nupea arctus; kova hart, fest, stark — vog. úobis fest, stark (vr

erzweig. 67). f. kuono schnautze — lapp nuone nase (Verzweig. 68). m. genge, gyenge — vog. úemis dünn, osztj. nainik weich (Verzweig. 68). 2) Midőn k és v élőhangú egyezéseket találunk az ugorság különböző részeiben. A közvetetten átmenet is nehezen érthető fejlődés s a változás úgy érthető csak, ha mindkettőt eredeti g-b'ó\ származtatjuk; v. ö. erre nézve lat. ven- : szanszkrit gam- gehen ; lat. vor-: szkr. gar- verschlingen, litv. gerti trinken; lat. viv-: szkr. giv- élni; ? lat. vis: szkr. gi- siegen, gör. pia gewalt (Curtius, Griech. Etym.). Ilyenek: m. varr-, zürj., vot. vur- náhen — lapp kora- suere, f. kuorbiztos analógiát a magyarban ; ezenkivűl feltűnő, liogy az l-es alakok csak is olyan nyelvekben foi\ltilnak elő, melyekről amúgy is tudva van, hogy szókezdő d-t l-vé változtatnak (1. fentebb); felvehetőnek tartanám ennélfogva, hogy ezekben is egy eredetibb d szókezdőnek maradt nyoma. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XVI. •»!