Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp nyelvtan. 1

SVÉD-LAPP NYELVTAN. 33 Kettős-sz. Nom. soi, B. sönoi iness. sönosne, B. sönesne gen. sönon, sonnon, sönen elat. sönost, sonnost acc. sönob

állat, sönoi, sonnoi, sönoit com. sönoin, sonnoin abess. sönotak, sönot. ess. sönon Jegyzet. A személy-névmások egyes esetei többféle változatban fordulnak élő a különféle szövegekben, különösen Donnernél. így a mon-t mun D. 123., manna D. 124., monno D. 127., a ton-t öön D. 125., todno D. 87., Ps. 170., tono Ps. 12., 87., a moi-t monno D. 132., a soi-t sönoi B., a muni-\> muúin D. 133., a tuúi-t dudrie D. 122. és dudnen D. 124. alakban találjuk. Mindezek érdekes és figyelemre méltó változások, mert nagyobbára a teljesebb alakot tűntetik föl. Különösen föltűnők a mon mellett a monna, monno, a todn mellett a todno, tono alakok, mert megmagyarázhatjuk belőlük a duálist, melynek nominativusa nem egyéb mint ezeknek i többes-képzővel ellátott alakja: monno-i, todno-i, sodno-i. D.-nek duálist jelölő monno-j& mellől elkopott a többes rag, de fönmaradt B. sönoi alakjában. A muúin, dudne és dudnen alakok a lpE. murién, turíen (Lönnrot), muúin, tunin (Friis: Lappisk Gramm. 60) allativusi alakokkal egyeznek meg. — A délibb lappságban Lind. szerint a mü, tü, sü egy. gen. helyett teljesebb mun, tun, sun; a mü, tü, sü accus. helyett monnob, todnob, sodnob vagy még eredetibb monnom, todnom, sodnom- a muni, tűni, suríi egyes- sz. állat.-illativ. alakok helyett pedig monnos, todnos, sodnos használatosak. — A személy-névmások abessivusa nem egyéb mint genitivusuknak összekapcsolása a tak, ta, te-vé rövidült taka (lpF. taya) viszonyszóval. — A személynévmások ige után kiemelés kedveért használva az egyes-sz. nominativusában ma, ta v. tah és sá'-vé rövidülnek (tetab-ma tudom bizony; matta-tá (v. tah) tabb takket ezt bizonyára meg birod tenni; pota sd bizonyára jön, majd jön). B) Eeflexiv névmás: ec, B. ec, ié, D. jes, jec, jic, jica, a mondatbeli alanynak megfelelő személyragokkal. A nominativusban nem veszi föl a birtokosragokat, a többi esetekbe azonban egészen olyan ragozást követ mint a birtokos ragozásnál láttuk : NYELVTüP. KÖZLEMÉNYEK. XVI. ö